2017. július 31., hétfő

Médiaújdonság Vajdaságban

Elindította podcast szolgáltatását a Szabad Magyar Szó Rádió

<span class="entry-title-primary">Médiaújdonság Vajdaságban</span> <span class="entry-subtitle">Elindította podcast szolgáltatását a Szabad Magyar Szó Rádió</span>

Kedves olvasóink és hallgatóink!
A mai nappal egy újabb lépést teszünk annak érdekében, hogy híreink, műsoraink minél hatékonyabban és minél inkább felhasználóbarát módon jussanak el önökhöz. Szolgáltatásunkkal egyben úttörő szerepet is vállaltunk a vajdasági magyar médiatérben.
A Szabad Magyar Szó Rádió ezentúl a https://radio.szabadmagyarszo.com címen érhető el. Műsoraink sokféle eszközön lejátszhatók: számítógép, tablet, okostelefon, autórádió (eszközfüggő), okostelevízió stb. Az általunk felépített hibrid rendszernek köszönhetően nem okvetlenül szükséges podcast alkalmazást telepíteni, az adások internetböngészőből is elérhetők. Ennek ellenére több okból is érdemes feltelepíteni a podcast lejátaszót. Erre elsősorban az okostelefon tulajdonosok figyelmét szeretnénk felhívni, de a fent felsorolt eszközök szinte mindegyikére létezik alkalmazás. A telepítésre vonatkozó útmutató megtalálható az SzMSz Rádió új honlapján. A podcast alkalmazásban fel kell iratkozni csatornáinkra, ezt követően a rendszer már automatikusan küld értesítést minden egyes új műsorról. Ezáltal műsoraink bárhol, bármikor lejátszhatók, akár újra és újra is, és ehhez még folyamatos internetkapcsolat sem szükséges.
Természetesen számos rádióállomás sugározza műsorait interneten ún. real-time, azaz valós időben, sőt olyan is akad, amelyik valamely video- vagy hangmegosztó portálra feltölti korábbi műsorait. Viszont a podcast technológia sokkal több lehetőséget biztosít és gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé, egyúttal nagyon kényelmessé is teszi az interneten található rádióműsorok lejátszását, olyankor is, ha éppen nem áll rendelkezésre internetkapcsolat. Annak ellenére, hogy a technológia már több mint tíz éves, ilyen szolgáltatást Vajdaságban magyar nyelven nekünk komolyabb utánajárás után sem igazán sikerült találni.
Amint említettük, a technológia korántsem új. Azok a vajdasági médiaszakemberek, akik a közelmúltig létező, de mára gyakorlatilag teljesen megsemmisített és magyarul is műsorokat sugárzó helyi, vagy körzeti közszolgálati rádiók munkatársai voltak, hosszú éveken keresztül igyekeztek a döntéshozók figyelmét a digitalizációra irányítani. Ez alatt pedig nemcsak a műsorsugárzás módjának digitalizációját kell érteni, hanem azon rádióarchívumok digitalizációját is, amelyek analóg hanghordozókon vannak. Az MNT Vajdasági Magyar Médiastratégia 2011-2016 elnevezésű dokumentumában is nagy hangsúlyt fektettek a digitális átállásra, a hangarchívumok digitalizálására, valamint egy vajdasági magyar rádióhálózat létrehozására. Sajnos ez utóbbi már soha nem fog megvalósulni, hiszen már nem igazán maradt mit hálózatba kötni. Ugyanis abban az időszakban, amelyre a dokumentum vonatkozik, és leginkább épp 2016-ban, mire a stratégiának meg kellett volna valósulnia, a magyar nyelven is műsorokat sugárzó helyi és regionális rádióadók többsége, (tíznél is több!) megszűnt. Vélhetően archívumaik is elvesztek. Ezáltal pedig pótolhatatlan kár érte a vajdasági magyarságot.
A Szabad Magyar Szó Rádió által most bevezetett podcast technológiának köszönhetően viszont a műsorok azonnal egy digitális archívum részévé és bármikor újra lejátszható közkinccsé válnak. Az SzMSz Rádió jelenleg két csatornán sugároz, az egyiken hírműsorokat, a másikon pedig közéleti műsorokat. Hamarosan egy harmadik csatornát is elindítunk, melyen szórakoztató tartalmakat talál majd a hallgató. Ezért ne csak olvasson, hanem hallgasson is bennünket és iratkozzon fel podcast csatornánkra!


http://szabadmagyarszo.com/2017/07/30/mediaujdonsag-vajdasagban/,  2017. július 30. 15:00

Várady Tibor kiáll a Koszovón élő szerbek területi és a személyi autonómiája mellett

2017. július 30., vasárnap



A szavak tovább élnek, mint a tettek.
A törvény mindenki királya.
Pindarosz vagy latinosan Pindarus (Künoszkephalai, i. e. 522/518Argosz, i. e. 442/438) ókori görög költő.

Azok hazudtak, amikor csak tehették. Ezek, ugyanaz miatt, mást nem is érkeznek tenni!
Radoje Raonić

Hétvégén nem fogadunk bejelentéseket. A besúgók legyenek türelemmel hétfőig.
Milan R. Simić
Danas, 2017. július 28. 9.

2017. július 29., szombat

VÁLTOZIK A CSELEKVÉSI TERV?

A magyar vezetőket nem érdeklik a jogaink?

– Szükséges elindítani az európai uniós csatlakozási tárgyalások 24. fejezetére (igazságügy, szabadság és biztonság – B. A.) vonatkozó cselekvési terv megváltoztatását. Ezt meg kell tenni az előlátott határidők és intézkedések felülvizsgálása érdekében. Jelenleg valahol a csatlakozási folyamat felénél tartunk és a cselekvési terv módosítása erre az időre van előlátva – mondta Tanja Мiščević, a csatlakozási tárgyalásokat folytató csapat vezetője a civil társadalomnak az Európai Uniós Nemzeti Konvenció (NKEU)[1] képviselőivel tartott találkozón, közli a Danas c. belgrádi napilap.[2]

Tanja Мiščević (középen), a tárgyalócsoport vezetője

A belgrádi Szerbia Palotában megtartott ülésen az Európai Bizottság (EB) legutóbbi féléves „non paper”[3] jelentéséről volt szó, amely a 24. tárgyalási fejezettel kapcsolatos feladatok teljesítését elemzi.
A dokumentum rámutat arra is, hogy Szerbiának fokozni kell az emberkereskedelem, valamint a pénzügyi és a technológiai bűnözés elleni küzdelmet.[4]
– A törvények elfogadását, átláthatóságát és minőségét, valamint a végrehajtó hatalom általi hatékony ellenőrzését tovább kell fokozni, a törvények gyorsított eljárásban való elfogadását a Képviselőházban pedig korlátozni kell – áll egyebek között az EB jelentésében.
Sonja Stojanović Gajić, a NKEU munkacsoportját koordináló belgrádi Biztonságpolitikai Központ igazgatója megjegyezte, hogy „bizonyos határidők ismét eltolódtak”, s ez miatt üdvözölte a cselekvési terv bejelentett megváltoztatását.
– Nem lenne rossz, ha a cselekvési terv megváltoztatása előtt együttes ülést tartanánk, amelyen az alkalmazott intézkedések hatásával foglalkoznánk – mondta Stojanović Gajić.[5]
Zoran Lazarov, a belügyminiszter segédje és a tárgyalási csoport vezetője, „nem titkolta elégedettségét az EB legutóbbi jelentésével kapcsolatban Szerbia haladásától a 24. fejezetben”. 
Állítását azzal az konkretizálta, hogy Szerbia a jelentéssel tárgyalt időszakban „a cselekvési tervben előlátott intézkedések 46 százalékát sikeresen megvalósította, 32 százalékát részben valósította meg és csak 21 százalékát nem teljesítette” [6] (sic!).


Az értekezleten – az idézett tudósítás alapján – a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről szóló cselekvési tervről egy szó nem hangzott el, pedig ez is szerves része a 24. tárgyalási fejezettel kapcsolatos feladatoknak – függetlenül attól, hogy a tartalma (délvidéki magyar szempontból) semmilyen elégedettségre nem ad okot.
A belgrádi összejövetel jó alkalom lett volna elmondani ezzel a cselekvési tervvel kapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket, módosítási javaslatokat (is)! Az ülésen azonban az itteni magyarok közül senki sem vett részt. (A magyar nyelvű sajtó pedig említést sem tesz róla.) Egye inkább jellemzővé válik, sajnos, hogy ott, ahol a jogaink érvényesüléséről kellene beszélni, nem képvisel bennünket senki.  
Ezen nem kell csodálkozni, hiszen Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke) kezdettől fogva semmibe veszi a testület tagjai, az egyes magyar politikai pártok, civil szerveztek  és magánszemélyek által megfogalmazott észrevételeket – úgyszólván kisebbségi struccpolitikát folytat. Viszont csodálkozunk majd, amikor megállapítják, hogy Szerbia a csatlakozási feladatokat száz százalékban teljesítette, miközben a helyzet semmit nem változott!
Lesz-e ennek felelőse?

Torda, 2017. július 29.
BOZÓKI Antal


[2] V. Jeremić. Мiščević: Planiramo izmene poglavlja 24 [A 24. fejezet megváltoztatását tervezzük]. Danas, 2016. július 24. 5.

[3] Az emlékeztető jellegű dokumentum célja, hogy megkönnyítse a tárgyalásokon az előrelépést, anélkül, hogy a megfogalmazói teljes mértékben elköteleznék magukat az iratban foglalt javaslatok mellett.

[4] Bővebben lást a Szerbia nem teljesít c. írásom. http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Kisebbs%C3%A9gi%20jogok, 2017. július 15.
[5] Lásd a 2-es alatti írásban.
[6] Uo.


2017. július 28., péntek

Mi a fontosabb: a külhoni magyar vállalkozások vagy a határon túli foci?

 

Háromszor annyi pénzt költ a magyar kormány a határon túli focira, mint amennyi támogatásra pályázhatnak a külhoni magyar vállalkozók. Ráadásul ez a külhoni magyar családi vállalkozások éve.

Összesen 3 milliárd forintot költ különböző hazai és határon túli fociklubok, illetve utánpótlás-programok támogatására a kormány, ez derül ki a Magyar Közlönyből. A legtöbb pénz: 1,8 milliárd forint a szlovák második ligában szereplő Komáromi Football Clubhoz megy, több mint 413 millió forint jut a Székelyföld Labdarúgó Akadémiának és alközpontjainak, és a harmadik osztályban szereplő kazincbarcikai fociklub is kap 492 millió forintot, tudósít a HírTv.
Az idén 830 millió forinttal támogatja a kormányzat pályázat alapján a Kárpát-medencében működő külhoni magyar vállalkozókat – jelentette ki a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Potápi Árpád János emlékeztetett arra, hogy az államtitkárság 2017-et a külhoni magyar családi vállalkozások évévé nyilvánította. A tenderek benyújtási határideje július 31. A fiatal vállalkozók és a családi vállalkozások 2 millió és 6 millió forint közötti összegre pályázhatnak, írja az MTI.
 Mint elmondta, a kutatások szerint mintegy 40 ezer magyar családi vállalkozás működik a határokon túl a Kárpát-medencében. A többségében kisvállalkozások által foglalkoztatottak 92 százalékban szintén magyarok. Az idei tenderkiírás nyomán 600 millió forintot használhatnak fel a családi vállalkozások, 230 millió forintot a fiatal vállalkozók. Ezek jellemzően a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a turizmus-vendéglátás területén tevékenykednek. Az idei támogatások szinte minden vállalkozásfejlesztési célra felhasználhatóak, kivéve az ingatlanvásárlást és –felújítást.
A fociba ömlesztett pénzek ezzel ellentétben éppen ingatlanvásárlásra és stadion felújításra használhatók. Milyen volna az arány, ha ez nem a külhoni magyar vállalkozások éve lenne?

2017. július 27., csütörtök

„ERŐSEBB ÉS FEJLETTEBB KISEBBSÉGVÉDELEM”?

Alaptalan lelkesedés

Olvasom Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének nyilatkozatait, amelyekben arról beszél, hogy „Branko Ružić államigazgatási miniszter július 25-én fogadta a nemzeti tanácsok képviselőit”.
Csodálkozok, hogy az elnök úr – még a mandátuma utolsó évében se – nincsen tisztában azzal, hogy is állunk Szerbiában a kisebbségvédelemmel? Lelkesedéssel nyilatkozott ugyanis arról, hogy „a legmagasabb szinten marad a Köztársasági Kisebbségügyi Tanács munkája, hiszen továbbra is Ana Brnabić kormányfő fog elnökölni, így a jövőben a legrangosabb kisebbségügyi testület a legmagasabb szinten, a legilletékesebb minisztériumokkal tudja a felmerülő problémákat megbeszélni”.[1]
Kiemelte ezt is: „A találkozó legfontosabb hozadéka, hogy összehangolt és folytonos munka, illetve párbeszéd folyik a nemzeti tanácsok és a hatalom legfelsőbb szintje között”.[2]

Az ülésen elnöklő Branko Ružić, balról a második (Fotó: Tanjug)

Nos, lássuk a tényeket: Eddig is Ana Brnabić vezette az említett testületet, igaz, a kormányfővé választásáig, a szerb kormány államigazgatási és helyi önkormányzati miniszteri minőségében.
Brnabić „elnöklése” alatt nem történt meg a két legfontosabb kisebbségügyi törvény, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló módosítása, illetve új törvény meghozatala. A jelenlegi kormányfő nevéhez fűződik viszont a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését előmozdítani hivatott cselekvési program elfogadása, amely a vajdasági magyarok szempontjából nem hozott semmilyen előrelépést.[3]
Mi változott most meg azzal, hogy Brnabić nem miniszterként, hanem kormányfőként irányítja majd a testületet? (Előtte Aleksandar Vučić, volt kormányfő, most köztársasági elnök volt a testület elnöke,[4] de nincs tudomásom arról, hogy akkor egyáltalán összeült-e, és hogy valamilyen érdemleges döntést hozott volna.)
Július 28-i expozéjában Brnabić a nemzeti kisebbségek kapcsán kiemelte, hogy „előbbre vitelük (sic!) fontos lesz a kormány számára”. Hangoztatta, hogy „büszke arra, mennyi eredményt elértünk a nemzeti kisebbségek jogainak védelme terén”, valamint hogy „büszkéknek kell lenünk az együttélésre és a toleranciára ”.[5] Ez lenne az új kormány kisebbségügyi programja?  
Hajnal úr most is megismételte: „A nemzeti kisebbségekről szóló törvény elfogadása, a tájékoztatással kapcsolatos stratégia kidolgozása és számos olyan feladat előtt állunk, amelyeket az év végéig vagy a jövő év elejéig el kell végeznünk”[6] (mármint nekik, az illetékeseknek!).
Hányadszor olvassuk már ezt a szöveget? Az „összehangolt és folytonos munka” igazából semmilyen eredményt nem hozott!

Branko Ružić (Zimony, 1975), az illetékes új miniszter, „már fiatalkorában csatlakozott a (miloševići) Szerbiai Szocialista Párthoz (SPS), annak ifjúsági szervezetének volt az elnöke, majd 2001-től a párt főbizottságának a tagja”.[7] Az életrajzi adatai szerint, soha nem foglalkozott államigazgatási és önkormányzati kérdésekkel, nemzeti kisebbségi ügyekkel is esetleg csak a párt közismerten nem kisebbségbarát politikája menetén.
Az ülésen Ružić a nemzeti kisebbségi tanácsok pénzelésével kapcsolatban kifejtette, hogy „megpróbálnak majd az illetékes minisztériumokkal olyan megoldást találni, hogy megnövelhessék a nemzeti kisebbségek támogatására szánt összeget”.[8]
A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó két törvény meghozatalára, mint mondta, „még az idén ősszel sor kerül”, de azt már meg sem említette, hogy ezek a jogszabályok késnek. Elmondása szerint ezek a törvények „jelentősen megerősítik a nemzeti tanácsok státuszát, leegyszerűsítik majd a jövő évi nemzeti kisebbségi választásokat, ugyanakkor transzparensebbé teszik a kisebbségi tanácsok munkáját”.[9] Ez legfeljebb egy nesze semmi, fogd meg jól!
Figyelembe véve a szerb alkotmánybíróság 2014 évi határozatát, amellyel a nemzeti tanácsok számos illetékességét megkérdőjelezte, félő hogy ebből nem „erősebb és fejlettebb kisebbségvédelem”, hanem éppen az ellenkezője lesz. Ne legyen igazam!
A szerb kisebbségi politikára a problémák elhallgatása, a mellébeszélés, a halogatás, valamint a jogszabályok és gyakorlat közötti eltérés a jellemző. Ezért nincs ok lelkesedésre!

Újvidék, 2017. július 27.
BOZÓKI Antal


[1] Miklós Hajnalka: Erősebb és fejlettebb kisebbségvédelem. Magyar Szó, 2017. július 26. 1.  

[2] Ružić: Őszre módosítják a nemzeti tanácsokról, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvényt.

[3] Bővebben a Megszűnő tagozatok, középiskolai szakok. (Más) Napló 86. c. írásomban („Nem sajtónyilvános”):
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10008, 2017. június 19. és Szűkülő magyar tannyelvű szakoktatás a Délvidéken. http://delhir.info/2017/06/19/szukulo-magyar-tannyelvu-kozepiskolai-szakoktatas-delvideken/, 2017. június 19.
[4] Obrazovan savet za nacionalne manjine, predsednik Vučić [Megalakult a Nemzeti Kisebbségügyi Tanács, az elnöke Vučić. Tanjug. Blic. http://www.blic.rs/vesti/politika/obrazovan-savet-za-nacionalne-manjine-predsednik-vucic/bgbte98, 2015. április 2.
[5] v-ár: Változások a társadalom minden szegmensében. Magyar Szó, 2017. június 29. 4. 
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] A kormány új miniszterei… Magyar Szó, 2017. június 28. 4.
[8] Lásd az 1-es alatti írásban.
[9] Uo.

2017. július 26., szerda

Pásztor! Kövesse kedves Ácó barátja példáját: szervezzen közvitát (vagy inkább népszavazást) Délvidék státusáról!

 

 

Pásztor István, noha Önre és pártjára a délvidéki magyarság legfeljebb 20-25 százaléka szokott szavazni (kb. 50 százalék otthon marad, 25-30 százalék más magyar vagy sajnos szerb pártnak szavaz bizalmat, Önnek pedig megmarad a voksok egyötöde, vagy max. egynegyede), a demokrácia tökéletlenségének köszönhetően Ön ezzel az eredménnyel az egész itteni magyarság nevében beszélhet. A szerbek is a VMSZ-szel egyenlítik ki a délvidéki magyarságot, ami rendkívül kellemetlen és megalázó a nemzettársaink 75-80 százaléka számára.

De ha már így alakultak a dolgok, s ha már Ön úgy látta jónak, hogy paktumot kössön a sokak szerint háborús bűnös radikális párt egykori prominensével, Aleksandar Vučićtyal, itt az alkalom, hogy végre bebizonyítsa, tényleg igazat mondott, amikor azt állította, a magyarjaink érdekében lépett erre a szövetségre.
Vučić, akit Ön az egyik rendezvényen kedves Ácónak szólított, belső párbeszédet, illetve közvitát helyezett kilátásba Koszovó státusáról. Igaz, egyelőre nem világos, hogyan fest majd a gyakorlatban ez a közvita. Ha szó szerint értelmezzük a fogalmat, az egész lakosságot felölelő vitára, álláspontok ütköztetésére gondolhatunk, amelynek logikus fináléja ugyebár a népszavazás kellene, hogy legyen. (Lehet, hogy Vučić ezt nem éppen így képzelte el, és esze ágában sincs megkérdeznie a saját népét, de attól még a közvita definíciója nem változik meg.).
Akárhogyis, most amikor lassan eldőlni látszik Koszovó kérdése, életbevágóan fontos lenne legalább azonos szintre emelni Délvidék témáját. Pásztor, amennyiben Ön úgy érzi, a szerb alkotmányt sértené azzal, ha előhozakodna a határrevízió lehetőségével és szükségességével, a legkevesebb, ami elvárható lenne Öntől az, hogy lenyomja Ácó torkán a széles körű magyar autonómia bevezetésére irányuló követelést, amely egyébként valamilyen formában még a VMSZ programjában is szerepel.
Mivel az Ön pártja (ezúttal hadd ne részletezzük, milyen módon) birtokába vette a komplett délvidéki magyar választói névjegyzéket, tehát gyakorlatilag mindannyiunk személyes adataival rendelkezik, Önök számára igazán nem jelentene problémát népszavazást szervezni a teljes itteni magyarság számára.
A következő kérdéseket tartalmazó referendum talán az Ön kedves Ácó barátja szemében is legitim lenne (még ha egyáltalán nem is tetszene neki):
  1. Szükségesnek tartja-e, hogy azok a városok-községek, ahol a magyarok abszolút vagy relatív többséget alkotnak, széles körű autonómiát élvezzenek?
  2. Egyetért-e azzal, hogy egy ilyen státusból kifolyólag az említett városok-községek területén befolyt adó (pl.) 70 százaléka megmaradjon helyben, a szerb államot pedig csak 30 százalék illesse meg?
  3. Egyetért-e azzal, hogy az említett városok-községek területén a foglalkoztatás során abszolút előnyt élvezzenek a magyarul (is) beszélő polgárok (pontossabban: a magyar nyelv tudása egyik alapfeltételként szerepeljen a pályázatoknál)?
  4. Egyetért-e azzal, hogy az említett városok-községek területén egyetlen hektárnyi termőföld sem kerülhessen külföldiek kezébe, ha pedig a szerb állam már megkötött velük ilyen szerződéseket azokat azonnal érvénytelenítsék?
  5. Egyetért-e azzal, hogy az említett városok-községek területén egyetlen migráns sem tartózkodhasson? Az itt levők azonnal távozzanak, valamint kerítés épülhessen a további invázió ellen, amelynek megvédésében külön kiképzett polgárőrség és önkéntesek szükség esetén erőszakot is alkalmazhassanak?
  6. Egyetért-e azzal, hogy a szerb állam kötelezze magát a szórványmagyarság emberi jogainak szigorú betartására, és a szórványban élő magyarokat érő legkisebb inzultusért kemény börtönbüntetés járjon?
Tehát ezekre a közérthető kérdésekre adna választ a teljes délvidéki magyarság. Pásztor, reméljük, ezzel segítettünk Önnek és az embereinek. (Ildit, Ákit, Ottót, Karcsit, Mártit stb. megkíméltük a fejtöréstől.).
Ha a magyarjaink túlnyomó többsége igennel válaszolna, azt nem hagyhatná figyelmen kívül sem az Ön Ácója, sem a magyar miniszterelnök (bárki is legyen az a jövő évi választások után).
Pásztor, kérjük, ne hagyja veszni Délvidéket. Ez most egy újabb esély, hogy megmentse a magyarjainkat (vagy legalább küzdjön értük), akik rengeteget szenvednek Európa utolsó országában. (Pár száz pótkocsi társfinanszírozása nem oldja meg a sorsukat.).
Pásztor, ez Ön számára is egy nagy (és talán utolsó) lehetőség, hogy jóvátegye azt a kárt, amit a pártjával együtt okozott az itteni magyarságnak. Cselekedjen, ha nem akarja, hogy az utókor úgy emlegesse Önt, mint egy…


A csend örökre betakarja azokat, akik nem kockáztatnak. 
Pindarosz vagy latinosan Pindarus (Künoszkephalai, i. e. 522/518Argosz, i. e. 442/438) ókori görög költő.

Danas, 2017. július 26. 9. 

Tusványosi mesék, kártékony politizálás, messziről jött ember azt mond amit akar. Vajdaság kapcsán folytatódik a "nemzetpolitikai" félrevezetés.

 
 
A tusványosi mesék
 
Az előző évekhez igazodván az idén is számos helyen "nemzetpolitikai" nyári táborokat tartottak. Többek között a Vajdaságban is, ahol a jól bevált szokás szerint nem a dialógus, hanem az egypárti  monológus kapott helyet.  
Vajdasági szempontból nézve, talán a Tusványos számít üde kivételnek. Hiszen ott képviselve  voltak azok a magyar pártok is, akik erdélyi viszonylatban,  hatalmi vagy ellenzékinek számítanak. Szóval, van hova fejlődni. Azonban, ismét csak vajdasági szemmel nézve, mégiscsak az a fontos mi is hangzott el ezeken.
Nem szeretnénk kitérni egyéb nemzetpolitikai kérdésekre, ezért csak azt tesszük szóvá ami szorosan a délvidéki magyarság helyzetéhez kapcsolódik. Ebben a vonatkozásban pedig, egyértelműen megállapítható, hogy folytatódott az a kártékony politizálás amit a hazai egypárt képvisel.

Emlékeztetőül, néhány éve ezeken a helyszíneken bizonygatták milyen fényes a nemzeti tanácsokról szóló törvény, egyenesen olyan autonómiáról beszéltek ami sehol máshol nincsen, csak a Vajdaságban. Aztán meg kiderült, hogy az autonómiából még az A betű sincs meg.  Most ismét hasonló vállveregetésbe és megtévesztésbe kezdtek.

Szerintük itt Vajdaságban, Szerbiában minden rendben van. A magyarság nem képvisel kockázati tényezőt, megbecsült tagjai volnánk a szerbiai társadalomnak, mert ők minden szinten a hatalomban vannak és ott ülnek ahol a döntéseket hozzák. Tehát folytatódik az a félrevezetés és a kisebbségi kánaáni kép kivetítése ami téves következtetések levonására ad okot a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek , illetve az anyaországi politikai döntéshozók körében.

 
Pedig az a  valóság amiben élünk éppen az ellenkezőjét mutatja. Mert ha úgy volna ahogyan azt az egypárt elnöke állítja, akkor nem történhetne meg, hogy Járekon és Újvidéken elszabotálják az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyaroknak állítandó emlékművet, nem történhetne meg, hogy a mai napig nincs befejezve a magyarok és a történelmi egyházainknak járó vagyon-visszaszármaztatás, hogy folyamatosan csökkentik az anyanyelvi oktatás szintjét (az idén tíz magyar osztály indulását akadályozták meg úgy, hogy az egypártnak oktatási államtitkára van a szerbiai kormányban),hogy nem lehet magyarul felvételizni az Újvidéki Egyetem Jogi Karán,  hogy  folyamatosan csökkentik az anyanyelvünk hivatalos használatának lehetőségét ( az egypárt hathatós rásegítésével a tartományban, lásd még  VAT és Magyarkanizsa), hogy semmibe veszik a kisebbségi kultúra pénzelését, hogy a Magyar Nemzeti Tanács semmiről sem hozhat döntést és szinte semmibe sem szólhat bele, hogy a MNT nevetséges pénzösszeget kap a működésére, hogy nincsen részarányos foglalkoztatás és politikai képviselet, hogy a délvidéki magyarságot több közigazgatási egységbe darabolták fel, hogy nincsenek beruházások a magyar tömbben és ezért elvándorolnak az emberek, hogy koszovói romákat és migránsokat telepítenek a magyarok közé, hogy Szabadkán leszavazza a haladópárti koalíciós partner, hogy Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Bácstopolya, Kishegyes magyar önkormányzat nélkül maradnak és ki vannak szolgáltatva annak a pár haladó kádernek, amely ott uralkodik a magyar többség felett, és az sem történhetne meg,  hogy őt személyesen és pártját is semmibe veszik annál az asztalnál ahol ülnek.

Mert az ott ülni az asztalnál, és a bele szólni abba amiről döntenek között nagy a különbség!  
És akkor még nem is említettük azt az apróságot, hogy az egypárt nem képviseli az egész délvidéki magyar közösséget!  

Kit és mit képviselnek?
 
Ami a kockázati tényezőt illeti, azzal talán egyezni is lehet, de nem a felsorolt okok miatt, hanem azért mert a délvidéki magyarok a jogérvényesítést nem bombákkal  hanem politikai eszközökkel végzik, és talán azért is mert a délvidéki magyarság létszáma folyamatosan csökken, a magát  magyar pártnak nevező egypárt meg nem a délvidéki magyarok érdekeit képviseli a belgrádi politikai elit körében, hanem a belgrádi politikai elit érdekeit képviseli a délvidéki magyarság körében.

Egyre inkább beigazolódik mi is az igazi feladatuk. Minden áron "belökni" Szerbiát az EU-ba, még akkor is ha mellőzni kell a délvidéki magyarság elemi érdekeit.

Mert másképpen nem lehet megmagyarázni azt a magaviseletet  amikor az albán-magyar frakció elnöke agyon dicséri azt az oktatási minisztert aki nem engedélyezte  10 magyar osztály indulását, de "sokat tett" a szerb nyelv oktatásáért kisebbségi tagozatokon, vagy azt amikor az EU integrációs bizottság alelnöke az EU küldöttségének azt mondja minden rendben van a kisebbségi akciótervvel és Szerbia kiválóan teljesít, csak éppen a bosnyák és az albán közösség képviselői az ellenkezőjét állítják, vagy azt amikor az identitás zavarokkal szenvedő szerbiai/vajdasági/
magyarországi EU képviselő nem hajlandó tárgyalni  Szerbia körüli országjelentésre tett észrevételekről mert szerinte már lezárultak a lehetőségek, és közben a horvát, román, bolgár, szlovén és egyéb nemzetiségű képviselők nyomására mégis változások történnek a végső szövegen. Majd az ország jelentés elfogadása után  megjátssza a megbotránkozást  a szerbiai bíróság döntése miatt, amellyel ellehetetlenítik a magyar felvételizést az Újvidéki Egyetem Jogi Karán.  Ez volna az a megbecsültség amit az egypárti elnök bizonygatott?

Végezetül, ismét azt kell mondanunk, hogy a messziről jött ember azt mond amit akar, csak azt  ki hiszi el neki?  
 VMDK PRESS
 

A kisebbségeket az MNT jelöltje képviseli a köztájékoztatási stratégia kidolgozásában

A kisebbségeket az MNT jelöltje képviseli a köztájékoztatási stratégia kidolgozásában

Az év végéig, de legkésőbb a jövő év elején a szerb parlament elé kerülhet a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása – nyilatkozta a Pannon RTV-nek Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A szerbiai nemzeti tanácsok képviselőit fogadta Branko Ružić államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter. A találkozón egyebek között szó volt a nemzeti tanácsok támogatásáról, illetve a magyar általános és középiskolák hálózatának megőrzéséről is. Branko Ružić önkormányzati miniszterként először fogadta a nemzeti közösségek képviselőit.
Hajnal Jenő, az MNT elnöke elmondta, az új miniszter nyitott a szerbiai nemzeti közösségek felé, várhatóan tovább folytatják a már megkezdett munkát. „Ma egyebek között a megbeszélés központi témája volt a kisebbségekkel foglalkozó törvény parlament elé terjesztése, a nemzeti tanácsokról szóló törvény kiegészítésének és módosításának a befejezése. A tervek szerint az év végéig várható, hogy mind a két törvény olyan állapotba kerül, hogy ezeket a kormány elé kerülés után a parlament is tárgyalni tudja majd. Az általános és középiskolai hálózat megőrzésének fontosságáról kisebbségi szempontból külön szóltam. Szó volt arról, hogy a kulturális és tájékoztatási minisztérium egy köztájékoztatási stratégiának a kidolgozásába kezdett, és ennek a képviselőjét épp a Magyar Nemzeti Tanácsnak sikerült kijelölni a kisebbségek részéről – mondta Hajnal a Pannon RTV-nek, de azt, hogy ki lesz az, akit az MNT kijelölt, már nem mondta meg, a Pannon RTV újságíróját meg úgy látszik, nem érdekelte ez az információ.
Az is érdekes, hogy Ružić a szerbiai médiának adott nyilatkozatában egy szóval sem említi, hogy a törvény elfogadása késne: a miniszter szerint őszre elfogadják a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításait.

http://szabadmagyarszo.com/2017/07/25/a-kisebbsegeket-az-mnt-jeloltje-kepviseli-a-koztajekoztatasi-strategia-kidolgozasaban/, 2017. július 25. [17:55]

2017. július 25., kedd



Az ember, amikor boldog, elfelejti a halált.  
Pindarosz vagy latinosan Pindarus (Künoszkephalai, i. e. 522/518Argosz, i. e. 442/438) ókori görög költő.

Ez a Szerbia a bizonyíték, hogy az állam lehet rosszabb a társadalomnál.
Lekić

Egyes emberek máról holnapra megdöntenék Darwint. Minden a Savamalaval kezdődött.
Dragan Petković

Hol fog emlékezni ezentúl a szenttamási magyarság?


Az elmúlt hónap végén egy új, majd néhány héttel később egy másik kripta készült a szenttamási katolikus temető bejáratánál lévő, 1911-ben felújított Krisztus-kereszt előtt, ahol 1996-ban a történelmi VMDK egy kisebb emléktáblát helyezett el az 1944-es ártatlan magyar áldozatokra való megemlékezés jeléül. Azóta a szenttamási magyarság minden év november 2-án itt emlékezik halottaira, a partizán megtorlás áldozataira, akik a temető bejáratától balra, a mai napig is jelöletlen tömegsírokban nyugszanak. Az egyházi szertartással egybekötött megemlékezés a jövőben kérdésessé válik, ugyanis a most készülő síremlékek teljesen eltakarják majd a keresztet és az emléktáblát is. Az emlékezők így sem koszorúzni, sem gyertyát gyújtani nem tudnak. Egyelőre tehát nem tudni, hogy hol fog ezentúl emlékezni a szenttamási magyarság. Hol fognak koszorúzni a vidékről érkezők, hol gyújtanak gyertyát azok az emlékezők, akiknek halottai a temető más részében vagy valahol a nagyvilágban, esetleg ismeretlen helyen nyugszanak?
Emlékeztetőül elmondjuk: évekkel ezelőtt már elkészültek a tervek, hogy az itt nyugvó ártatlan áldozatokra emlékezve a szenttamási magyarság egy több márványlapból készült emlékművet állít, amire (más emlékművekhez hasonlóan) rávésik az itt kivégzett, illetve a községháza pincéjében halálra kínzott és itt eltemetett magyar áldozatok nevét. Ám az egész csak terv maradt. Nemhogy emlékmű nem készült, de ezentúl még a mostani, kisebb márványtábla sem közelíthető meg azok számára, akik emlékezni szeretnének.





Paraczky László
(Helyszíni fotók: Az első fotó 2017. június 30-án, a második 2017. július 24-én készült)

„SZÓVAL ÜT”




Egri Emma igazsága

Egri Emma az utóbbi időben három írással is felhívta magára a délvidéki/vajdasági magyar közvélemény figyelmét.
Az Ígérgettél című írásban[1] Egri a saját sorsának alakulásán keresztül mutatja be a kényszerhelyzetben/kiszolgáltatottságban lévő itteni magyarság sanyarú helyzetét, amit a folyamatos „ígérgetések”, „átverések” és „elárulások” is jellemeznek. Leírja, hogy milyen állapotok uralkodnak az oktatásban, az igazságügyben, a sajtóban, az anyanyelvhasználat területén. (Egy korábbi írásában[2] az egészségügyben uralkodó állapotokat is boncolgatta.)  
Felteszi a kérdést, hogy – habár már „negyven éve tolja a szekerét” – cserébe mit kapott? – A fizetésem csak arra elég, hogy neked (Szerbiának – B. A.) fizessek. Villanyáramot, telefont, vizet, adót, járulékokat, mindennapi szükségleteket. Másra nem jut. Kultúrára, könyvvásárlásra, nyaralásra már nem” – írja Egri.
A mostoha körülményeket a biztonságérzet hiánya csak növeli: – Az utakon részeg sofőrök száguldoznak, az utcákon bűnözők lövöldöznek, a szociális központokban elégedetlen apák gyilkolnak. A középiskolák környékén drogot árulnak. Beszélhetünk magyarul, jogunk van használni az anyanyelvünket. Csak a postán, kórházban, a rendőrségen, a bíróságokon az ott dolgozók nem értenek bennünket. Magyar településeken sem” – illusztrálja írásában Egri a szerbiai társadalmi állapotokat.
Írása végén a szerző azt sem hallgatja el, hogy mindezért mi magunk is felelősek vagyunk, mert „ha lehetőségünk van a változtatásra, mégsem változtatunk. Vagy nem megyünk el szavazni, vagy rájuk szavazunk, vagy nem elegen szavazunk ellenük”, és hogy a „hangunk sem ér el” az illetékesekhez.


Egri a második és a harmadik – (köz)figyelmet felkeltő – írását egyenesen Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek címezte.
A Tisztel honfitársam! című, 2016. november 20-i írása[3] válasz Orbánnak a tavaly október 2-án a menekültkérdés ügyében tartott népszavazással kapcsolatban írt levelére, amelynek az volt  tétje, hogy „a fejünk felett senki sem hozhat döntést, hogy kivel akarunk együtt élni, kivel nem”.
– Előttem a levele. Benne a szöveg, hogy soha nem látott bevándorlási válsággal állunk szemben. Itt a Vajdaságban meg soha nem látott szegénységgel. A mi világunkat nem Brüsszel rossz politikája idézte elő, hanem az ember, akivel most éppen (tavaly Nišben – B. A.) vacsorázik. Igaza van, elhibázott politikai döntések miatt emberek hagyják el szülőföldjüket, és veszik az irányt Európa felé. Nem csak Szíriából, Pakisztánból, hanem az Ön magyarsága is a Vajdaságból, Magyarországról. Azért mennek, mert vezetőink felelőtlen ígéreteket tesznek. Olyasmit ígérnek, amit lehet, hogy nem is szabad betartani. Ezzel becsapnak bennünket: vezetőink elhibázott politikája kockára teszi kultúránk jövőjét, mindennapjaink biztonságát, hazánk gazdaságát. Hazáink gazdaságát. Köszönet, hogy magyar állampolgárságot adott, így lehetőségünk van elmenni.
...
Azt kérte tőlem, hogy mondjak nemet a kényszerbetelepítésre. Én arra kérem Önt, mondjon nemet a hamis ígéretekre, a valóságtól elrugaszkodott politikára, mert ezzel tönkretehetjük a magyar nemzet, gyermekeink jelenét és jövőjét. Igaza van, ez így nem mehet tovább. Mi vajdasági magyarok nagyon jól tudjuk mi a tét. Tudjuk, milyen az, amikor megváltozik falvaink, városaink etnikai, kulturális és vallási összetétele. Tudjuk, milyen az, amikor betelepítenek hozzánk koszovói szerbeket – írja Egri, majd felteszi a kérdést Orbánnak: „A vajdasági magyarok számíthatnak Önre?”


A Tisztel honfitársam! (második felvonás) című[4] legújabb, a DélHír portál egyik „legolvasottabb” írásának[5] apropója, hogy a magyar miniszterelnök a minap (keltezés nélküli) ismét levelet intézett a kettős állampolgárságú, a környező országokban élő magyarokhoz. Orbán – egyebek között –, azt írja, hogy „a következő években sorsfordító döntéseket kell meghozni, amelyek az egész Kárpát-medence magyarságára kihatással lesznek. A tét az, hogy tudjuk-e tovább javítani az életkörülményeinket, meg tudjuk-e védeni kultúránkat, és meg tudjuk-e erősíteni biztonságunkat. Erről szól a jövő évi országgyűlési választás”. A levél egyben felszólítás is a külhoni magyaroknak, hogy „regisztráljanak”, mivel „a szavazásokon való részvétel a kettős állampolgárok esetében regisztrációhoz kötött”.
Van a levélnek olyan értelmezési is, miszerint Orbán arra emlékezteti a honfitársait, hogy „eljött ismét a hálaadás ideje”, vagyis „az 50 plusz milliárdokért vissza is kell fizetni valamit”. Ezzel valójában „arra buzdítja a határon túliakat, hogy szavazzanak 2018-ban”[6] az orbáni politikára.   
Egri felrója Orbánnak, hogy ő a mi sorsunkat „már alakította, azzal a cselekedetével, hogy (Aleksandar) Vučić mellé állt (idén – B. A.) áprilisban a szerbiai elnökválasztásokon”. – Tudom én, hogy a délvidéki magyarok miatt puszizkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla – írja Egri.
Ez után emlékezteti Orbánt Vučić korábbi politikai tevékenységére, hogy a „mocskos kampányban” Orbán és Szijjártó Péter külügyminiszter is részt vett, de arra is, hogy „a Szerb Radikális Párt, amelyben Vučić politizált, magyarellenes volt”. „A róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét” – figyelmeztet Egri.
A levél végén megköszöni, hogy „Magyarország miniszterelnöke megtisztelte a bizalmával”, majd így folytatja: „Felnőtt vagyok, tudok dönteni. Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne küldjön levelet? Az adófizetők pénzét hasznosabb dogokra is fordíthatja.”

Egri írásaival nemigen lehet polemizálni, hiszen a saját meglátásait, véleményét és nem utolsó sorban élettapasztalatait írja le. Ezek viszont sok itteni magyar véleményét és álláspontját is kifejezik – ha tetszik ez valakinek, ha nem. „Az igazság olykor fáj – lerombolja az ember illúzióit.”[7] Igazmondás nélkül viszont szembenézhetünk-e egymással?
Ágoston Andrásnak, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a „történelmi VMDK” egykori elnökének pedig Egri „irományai”[8] nem tetszenek. Tegyük hozzá: Ágostonnak ez szíve joga. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, ahogyan ezt tálalja. (A VMDP, amióta – 2016. március 8-án – koalíciós szerződést kötött a Vajdasági Magyar Szövetséggel, szinte nincs is jelen a közéletben. Olyan híreket is hallani, hogy megszűnik, vagy beolvad a VMSZ-be.)  
A volt pártelnök – az általa szinte napi szinten terjesztett, Fideszes beállítottságú KIFO Hírlevelében – közölt írása elején diszkreditálni igyekszik Egrit, akit „a vajdasági tőrőlmetszett kicsit dühös átlag balliberális mintapéldányának” minősít. Mégpedig azért, mert „valamiféle nyílt levél formájában összegzi a hasonszőrű (sic!) kettős állampolgárok észrevételeit, jelezve, hogy a továbbiakban meglesz levelezés nélkül is”. 
Ágoston nem az Egri Emma által megírt tényeket és bizonyítékokat cáfolja, hanem a szerzőt próbálja az olvasó előtt befeketíteni. Olyasmit is a szerző rovására ír, amit az meg sem említ, például, hogy „nem fűlik a foga a nemzeti integrációhoz sem”. Pedig Egri nem akart semmi mást, csak elmondani Orbánnak, hogyan látja a helyzetet és kifejteni a levelével kapcsolatos véleményét. Erre pedig joga van.
Napjainkban már nem lehetséges egyetlen társadalmi kérdésről sem önálló véleményt mondani. Eluralkodott sajnos az a törekvés, hogy aki nem Orbánt, Pásztort és Vučićot támogatja, az minimum „rossz magyar”, „nemzetáruló”, jobb esetben „balliberális”, vagy a „Soros bérenc/maffiához tartozó”.
 „Az eszmei zűrzavarban terjengő téveszmék minél sikeresebb demokratikus (még szerencse – B. A.) kigyomlálása a vajdasági nemzeti gondolkodású magyar pártok részére kulcsfontosságú kampányfeladat” – Ágoston szerint. Még szerencse, hogy vannak, akik felvilágosítanak bennünket a „téveszmé(in)kről”! Ez lenne a „politikai véleményalkotás demokratikus formáinak serkentése”?[9]
Beindult az orbáni propaganda gépezet/hallózat, mivel a 2018-as választásokon minden áron meg kell újra szerezni a kétharmados többséget, mert jaj, mi lesz – bekövetkezik a világ vége, ha erre nem kerül sor!
Az ilyen propaganda még az önálló gondolkodás, gondolakifejtés csírájának is az elfojtására irányul. A propagandisták azzal viszont már nem törődnek, hogy ezzel nemcsak a nemzetnek, a délvidéki magyaroknak, de még Orbán Viktornak is ártanak. 
Igaza van Egri Emmának: „Felnőttek vagyunk, tudunk dönteni. Az adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is fordíthatja” Orbán, mint a velük való levelezésre.

Újvidék, 2017. július 25.   
            BOZÓKI Antal


Ágoston András:
egriemma.blogspot.rs

Jó, hogy van nekünk egy vajdasági szerzőnk, aki egriemma.blogspot.rs címmel ad hírt a főleg politikai nézeteiről. Ő a vajdasági tőrőlmetszett kicsit dühös átlag-balliberális mintapéldánya. Főleg a nemzeti oldal magyar politikusainak érdemes ezekben a napokban odafigyelni a hölgy irományaira. A napokban közzétett bejegyzésében Tisztelt a magyar miniszterelnöknek felel a választásokkal kapcsolatos levelére. Valamiféle nyílt levél formájában összegezi a hasonszőrű kettős állampolgárok észrevételeit, jelezve, hogy a továbbiakban meglesz levelezés nélkül is.
A vajdasági balliberálisok óriási többsége az önigazgatású szocializmusban szocializálódott, vagy ilyen felmenőkkel rendelkező kettős állampolgár. Aki a Tito-adta piros világútlevél birtokában, ha anyagiak híján nem is tudott nagyon utazgatni külföldön, amolyan „lumpen öntudattal” itthon rögtön szerbre fordította a szót, ha többségi csapódott oda a társasághoz. (Többen ezt ma is megteszik.)
Ebből az attitűdből egyenesen következik előbb a lesajnáló viszonyulás mindahhoz, ami magyar, majd miután látniuk kell a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli integrációja szárba szökkenését, meg a sosemvolt előnyök elenyészését, az irigységgel vegyes harag. 
Érthető, hogy ez az internacionalista gondolkodású réteg – az arányokra vonatkozóan nincs mértékadó kutatás – szégyelli a nemzeti oldalhoz való őszinte igazodást, s nem fűlik a foga a nemzeti integrációhoz sem. Különösen nem, ha az nyílt feladatvállalással jár. Mivel a 90-es években az hagyta cserben, a szerb nacionalista irányzathoz sem közelít. Kapcsolódik tehát oda, ahova befogadják: a szerb balliberálisok fegyverhordozóihoz. S zengi az új eszmék dicséretét. Magasröptű bírálatokba foglalva a magyarországi populizmust, a jelenlegi szerb hatalom elleni vádakat és a migránssimogatás ideológiáját.
Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy ne idézzem a bloggerünk szavait, s ne érveljek nézetei ellen. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a balliberálisok Európában, Magyarországon és a Vajdaságban is ugyanazt a lemezt nyüstölik. A velük folytatott küzdelem a 2018. évi választási kampány jó alkalom lehetne arra is, hogy gyengítsük a muszlimokkal kevert társadalmak szószólóinak erejét. A második, hogy Egri Emma nem emeli fel tekintetét a belgrádi hatalom és az ellenzék vitáiról, s csak arra figyel, nehogy eltérjen a politikai kánontól. Eleve nem fogadja el a magyar miniszterelnök felvetését, hogy „közösen alakíthassuk a sorsunkat”: „Ön – így a blogger – már alakította az enyém azzal a cselekedetével, hogy Vučić mellé állt áprilisban a szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki magyarok miatt pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla”.
A blabla a lényeg. Emma asszony nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy aki nem szeretne migránsoktól tarkálló társadalmat, annak értelmes célt kell követnie. Az adott helyzetben a legfontosabb az, hogy az inváziót akár magyar-szerb összefogás árán, meg kell akadályozni.
Szomorú tény, hogy itt csak az alapos felvilágosító munka a szemléltető oktatás segíthet. Az eszmei zűrzavarban terjengő téveszmék minél sikeresebb demokratikus kigyomlálása a vajdasági nemzeti gondolkodású magyar pártok részére kulcsfontosságú kampányfeladat. S egyben próbatétel is.
Nehogy a magyarországi parlamenti választások idején itt a Vajdaságban, zabba menjenek a lovak.
Kisebbségi Fórum – Temerin
KIFO HÍRLEVÉL IV. évf. 191. szám
2017. július 22.

Olvassunk blogot:


[1] Ígérgettél. http://egriemma.blogspot.rs/, 2017. július 18.
[2] Ilyen egészségügyi rendszer sehol sincs Európában, mint Szerbiában. http://egriemma.blogspot.rs/2017/07/ilyen-egeszsegugyi-rendszer-sehol-sincs.html, 2017. július 13.
[4] http://egriemma.blogspot.rs/, 2016. november 20.
[6] Eljött ismét a hálaadás ideje. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10123, 2017. július 18.
[7] Agatha Christie idézet.
[8] Ágoston András: http://egriemma.blogspot.rs/. Kisebbségi Fórum – Temerin. KIFO HÍRLEVÉL, IV. évf. 191. szám, 2017. július 22.
[9] A KIFO HÍRLEVÉL-ben meghirdetett célkitűzések, 1. bekezdés.