2017. május 5., péntek

Kollektív bűnösség*

Megszűnt, vagy mégsem?

A szerb kormány 2014. október 30-án meghozta a 3877. számú határozatot, miszerint „hatályát veszti a Megszállók és Segítőik Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 2/45 számú, 1945. január 22-én kelt határozata, amellyel a vajdasági Zsablyai Járáshoz tartozó Csúrog község valamennyi magyar és német nemzetiségű lakosát háborús bűnösnek nyilvánították, valamint a Megszállók és Segítőik Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Országos Bizottság 1945. március 26-án kelt határozata, mellyel a vajdasági Titeli Járáshoz tartozó Mozsor község lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján háborús bűnössé nyilvánították”.[1]
A közigazgatási eljárásról szóló törvény 255. szakaszának 3. bekezdésére hivatkozva a határozata kimondja, hogy „a jogerős végzés hatályának megszüntetéséről szóló végzés alapján csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”.[2] Ebből viszont az következik, hogy a sajkásvidéki magyarok kollektív bűnössége csak a „jövőre nézve” (nem pedig az 1945. évi határozatok meghozataláig visszamenőleg) szűnt meg.

A 3877-es számú határozat[3]

Jogi értelemben egy jogszabály a hatályon kívül helyezése által nem szűnik meg, sőt továbbra is érvényes marad, csak éppen már nem vált ki joghatásokat. Vagyis a kormányhatározat az 1944 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan továbbra is él, csupán ezt követően nem alkalmazható. De meg nem szűnt! Azaz az annak alapján létrejött jogviszonyokat érintetlenül hagyja!
            Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: a kormányhatározatot miért nem úgy fogalmazták meg, hogy minden személy, aki ellen nem hoztak jogerős bírósági ítéletet vagy közigazgatási határozatot, mentesüljön a kollektív felelősség terhe alól, és kapja vissza az elvett vagyonát?
            Mindebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy született egy megkésett, deklaratív[4] kormányhatározat, amely formálisan eltörli ugyan a három közösség magyarjainak kollektív háborús bűnösségét, de „csak a jövőre nézve”. Ugyanakkor nem rendezi annak sem az erkölcsi következményeit (az érintetteknek személyenként kellett lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). Érdemben tehát nem változott semmi.[5]


* Részlet A  délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogi c., április 7-én Budapesten bemutatott könyvemből. Az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Egyesület külön kiadványa, Újvidék 2017. Verzál 021, 197-199.

[1] Megjelent a Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye], 121. szám, 2014. november 5. (3877. 26–27.).
Lásd a Megkésett, deklaratív határozat c., 2014. november 9-i írásom.
[3] Lásd az 1-es alatt.
[4] deklaratív: kinyilatkoztató, kikiáltó, bemutató tartalmú jogi norma, ami végrehajtási rendelkezést v. szankciót nem tartalmaz (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 127. o.).
[5] Bővebben lásd a Megkésett, deklaratív határozat c., 2014. november 9-i írásom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése