2017. november 19., vasárnap

(Más) Napló 93.


Önmagukról, önmaguknak
Kisebbségjogi témák

Október 30.

Aggasztó kivándorlás

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Titkársága által közzétett becslések szerint Szerbiában szédületes méreteket ölt a kivándorlás, jelentette ki Vladimir Grečić professzor, a Közgazdaságtudományi Akadémia rendes tagja a Danas napilapnak, hozzátéve, hogy Szerbia a 31. az 50 ország között, amelyekben a legnagyobb fokú a kivándorlás.[1]
Nincsenek pontos adatok arról, hány szerbiai polgár él és dolgozik jelenleg külföldön, sem arról, hány ember keres évente az államhatáron kívül munkát, a szerbiai statisztika szerint azonban, mely a legutóbbi, 2011-es évi népszámlálásra alapoz, 313.411 szerbiai polgár tartózkodik az országon kívül.
Az OECD adatai alapján, melyeket főleg a gazdasági migránsokat fogadó országok nyilvántartásaira alapoz, 598.200 kivándorolt személyről beszélhetünk, s csak az említett országok és a 15 évesnél idősebb korosztály esetében.
Az OECD Titkársága által, a közelmúltban közzétett becslések szerint 2005 és 2014 között a Szerbiából az OECD tagállamaiba költöző személyek éves átlaga 31 ezer fő volt. 2014-ben 57 ezer személy emigrált, 2015-ben pedig ez a szám elérte a hatvan ezret.
Arról nincsenek adatok, hogy hányan tértek vissza Szerbiába. Grečić felhívja a figyelmet a közelmúltban végzett kutatásokra is, melyek azt mutatják, hogy a szerbiai fiatalok kivándorlási szándéka igen hangsúlyos: az ehhez a kategóriához tartozó megkérdezettek kétharmada szeretne elköltözni az országból.[2]
Arról nincsenek megbízható adat, hogy a délvidéki magyarok közül mennyien  hagyták el szülőföldjüket, „csak sejtelmünk lehet, hogy igen nagy arányszámban a kettős állampolgárság miatt” – tette hozzá a DélHír portál.[3] A felmérések viszont azt mutatják, hogy „évente mintegy 5-6 ezer délvidéki magyarral van kevesebb”.[4] 


November 3.

Megoldani Szandzsák státusát![5]

Sulejman Ugljanin, a Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) elnöke a Novi Pazar-i sajtókonferencián „emlékeztet arra a tényre, miszerint Szandzsákban 1991-ben népszavazást tartottak, amelyen a polgárok arra az egyszerű és konkrét kérdésre válaszolhattak, akarják-e a teljes területi és politikai autonómiát vagy sem. A referendumon a résztvevők (összesen 183 302 szavazó) 98,85 százaléka igennel válaszolt. Az akkori rezsim nem volt hajlandó elismerni a népszavazást és annak eredményét.

Foto: BNV

Az egyik legismertebb bosnyák politikus kijelentette, hogy „a Szerbiában élő szandzsáki közösség továbbra is rendkívül elégedetlen a státusával”. Szerinte „Szerbia egyáltalán nem tekinthető modern jogállamnak”. Mint mondta, „a szerb kormány által kidolgozott és az Európai Uniónak elküldött ún. akcióterv, amely a nemzeti kisebbségekkel foglalkozik, nem legitim, ugyanis nem tartalmazza a bosnyákok igényeit és érdekeit”.
Ugljanin követeli az akcióterv módosítását. Utalt rá, hogy „a szandzsáki bosnyákok jogérvényesítése érdekében, ha kell, akár Brüsszelhez is fordul”.
1992. augusztus 26-28-án Londonban nagyszabású Jugoszlávia Békekonferenciát tartottak, amelynek összehívói az (akkori) Európai Közösség (EK) és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) voltak. A konferencia 1992. szeptember 3-án Genfben folytatódott.
A londoni konferencia elnöklőinek dokumentumában – egyebek között – ez olvasható: „Üdvözöljük a tényt, hogy a Konferencia minden résztvevője aláírta a Bosznia és Hercegovináról szóló nyilatkozatot. Minden résztvevőnek teljesítenie kell a vállalt kötelezettséget. Különösen Szerbia és Montenegró világos választás előtt állnak. Kötelezettséget vállaltak: […] – hogy Koszovó és Vajdaság polgárainak visszaadnak minden polgári és alkotmányos jogot és Szandzsák lakosainak számára biztosítják a polgári jogok tiszteletben tartását.”[6]
A Szandzsák Koalíció Főbizottsága „Szandzsák mint multietnikus térség” címmel politikai platformot fogadott el „a bosnyákok alkotmányjogi státusáról, Szandzsák kérdésének megoldásáról, valamint (az akkor még – B. A.) Szerbia és Montenegró demokratizálásról.[7]  
Ugljanin legújabb nyilatkozatában követelte, hogy:
„– a Cselekvési tervvel világosan határozzák meg Szandzsák szervei megválasztásának dátumát;
– határozzák meg az európai biztonsági erők és igazságügyi szervek létrehozásának dátumát Szandzsákban;
– határozzák meg a szerb rendőrség, katonaság és titkosszolgálatok kivonásának napját Szandzsák területéről;
– rendeljék el a szerb igazságügyi szervek kivonásának idejét Szandzsákból”.[8]
A követelések szerbiai vezető politikai körökben nagy felháborodását váltottak ki. Ivica Dačić, a szerb kormány alelnöke – a Kurir c. belgrádi napilap szerint – azt mondta, hogy Ugljanin „pártját be kell tiltani”.  Aleksandar Vulin honvédelmi miniszter úgy értékelte, hogy Ugljanin „zavargásokat szeretne kelteni”. Muamer Zukorlić szerb parlamenti képviselő (a Bosnyák Demokratikus Közösség – BDZ elnöke) szerint „amikor Ugljanin a kormány tagja, akkor Szerbiai a legjobb ország, amikor pedig nincsen a kormányban, akkor a kizárólagosság és a primitivizmus aktuális retorikáját alkalmazza”.[9]
Szandzsák önkormányzatisága – a fentiekből ítélve – ismét a napi politikai vita tárgya lett. Most még csak az kérdés, hogy Ugljaninnak mekkora a támogatottsága a szandzsáki bosnyákok között? És, persze, hogy a londoni konferencia részvevői tarják-e magukat az 1992. évi megállapodásokhoz? 


November 10.
Önmagukról, önmaguknak
Budapesten megtartotta XVI. ülését a Magyar Állandó értekezlet (MÁÉRT).


 
„A vajdasági küldöttség tagjai”

A részvevők az értekezlet dokumentumában, „Vajdaság tekintetében”
„– Elismeréssel állapítják meg, hogy Magyarország és Szerbia együttműködése
példaértékű.
Üdvözlik Szerbia európai uniós csatlakozásának előrehaladását. Sürgetik a 23.csatlakozási tárgyalási fejezethez kapcsolódó Kisebbségi Akcióterv megvalósítását.
Reményüket fejezik ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvények módosításai az idei év végéig elfogadásra kerülnek.
Rendkívüli örömüknek adnak hangot, hogy a Vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájában, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség szakértői készítettek el, meghatározott fejlesztési célok gyakorlati megvalósítását sikeresen végzi a Prosperitati Alapítvány. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a megszerzett közösségi bizalomnak köszönhetően a Magyar Kormány által támogatott hároméves fejlesztési program intézkedései hatékonyan és nagy számban eljutottak a vajdasági termelőkhöz, vállalkozókhoz, családokhoz.
Támogatják a Vajdasági Magyar Szövetség küzdelmét az anyanyelvi oktatásért különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. Bíznak abban, hogy sikerül elérni a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását, amelyek fontos szerepet töltenek be az asszimiláció megállításában.
Megelégedéssel nyugtázzák, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, így az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesülésén kívül a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával a magyar fiatalok nagyobb eséllyel juthatnak előbbre szülőföldjükön.
Üdvözlik, hogy a részarányos foglalkoztatás elvének megvalósulásaként a Vajdasági Magyar Szövetség több törvényjavaslatra benyújtott és elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét. Örömüknek adnak hangot, hogy Szerbiában immáron törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni.”[10]
Ennek a dokumentumnak az alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a magyar közösség helyzete Szerbiában rendezett, hogy szinte már semmilyen megoldásra váró probléma nincsen. Nem is tartalmazhat mást, hiszen – az ülésről készült fotók alapján azt lehet megállapítani, hogy – a Máért ülésen „a vajdasági küldöttség” tagjai Pásztor István, a VMSZ elnöke, és Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke voltak. Önmagukról, önmaguknak írták. Csak az nem világos, hogy a Magyar Szó címoldalán közölt fotón,[11] a háttérben, Lovas Ildikó látszik-e, és ha igen, milyen minőségben vett részt a MÁÉRT-en?

November 11.
Hiányzanak az időszerű kutatások és a fiatal kutatók
Migráció Környezetvédelem – társadalom és természet címmel tartott tudományos tanácskozást a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) Újvidéken. 


A tanácskozásra 34-en jelentkeztek tanulmánnyal. Huszonöt tanulmány a társadalom-tudományok, 9 pedig a természet- és műszaki tudományok területéről készült. Ezek közül 13-an Magyarországról, 21-en pedig a Délvidékről érkeztek.
A 25 társadalomtudományi tanulmányokból 14 volt a vajdasági. Hogy ez a 14 sok-e vagy kevés, arról (is) lehetne vitázni.
Nézzük meg közelebbről, mivel is foglalkoztak a délvidéki társadalomtudományi dolgozatok? Négy a migrációkkal, a bevándorlás és kivándorlás, illetve a magyar szórvány vándorlási folyamatairól szólt. A két jogi tanulmány közül az egyik a sérelemdíjra, a másik a szabadalmi jog szabályozásának fejlődésére vonatkozott. Egy-egy tanulmány készült a délvidéki magyar közösség jogvédelméről és jogvédő szervezeteitől, a hiányzó gyászjelekről, a fasizmus visszakísértéséről, Darányi Ignácról, a KMV szervezéséről, az emigráns sajtó nyelvezetéről, Ábrahám Pál zenéjéről és a marketing szerepéről az ökológiai turizmus fejlesztésében.
A feldolgozott témák alapján arra lehet következtetni, hogy jobbára elmaradtak a vajdasági magyarság jelenlegi helyzetét érintő kutatások. Jelzés értékű a fiatal(abb) kutatók, az utánpótlás elmaradása is a tanácskozásról.  
Ezek a problémák már huzamosabb ideje jelen vannak a VMTT tevékenységében. Önmagában már az is gond, hogy a VMTT évente csak egy alkalommal, a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett tanácskozással vesz részt a közéletben.
A tanulmányok bemutatását – még ha tíz percben is – nehéz volt figyelemmel kísérni. Ehhez hozzájárult az is, hogy társadalom-tudományokkal foglalkozóknak végig kellett hallgatni a természettudományi előadásokat és fordítva. (Tizenkét óra körül már csak összesen 26-an maradtak – a külföldi vendégekkel együtt – a Tartományi képviselőház Nagytermében. Az újságírók is szétszéledtek.) És persze lehetőség se adódott az egyes témákhoz való esetleges hozzászólásokra. Ideje lenne, tehát, elgondolkodni a tanácskozás elképzeléséről, jövő évi megszervezéséről/átszervezéséről. Ez azt is jelenti, hogy külön kellene választani a két tudományos területre vonatkozó témák előadását, megvitatását.    
A vajdasági magyar civil szervezetek nem kielégítő tevékenysége a kisebbségi jogvédelem területén és az intézményes és folyamatos tudományos kisebbségkutatás, valamint az alapos monitoring (állapotfelmérés) hiánya miatt szükség lenne egy, a – Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK) által javasolt – Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet létrehozására. Mivel erre belátható időn belül bizonyára nem kerül sor (a jelenlegi hatalomnak nem érdeke, hogy létrehozza) szükséges, hogy a VMTT kialakítson egy alosztályt/szervezeti egységet, amely tudományos módszerekkel és folyamatosan figyelemmel kísérné a nemzeti kisebbségek jogai megvalósulását és helyzetének alakulását is. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy tárgyilagos képet kapjuk arról, hol is tartunk ma a jogvédelem terén. Eddig azonban a VMTT vezetése sem mutatott készséget az ilyen irányú aktivitásra.      


November 16.
Tévelygő szerkesztőség?
A Családi Kör legújabb számában is (5-17 oldalak) Vataščin Péter, a Partnerkényszer című (talán vezércikknek szánt) írásában (5. oldal) többnyire azzal foglalkozik, hogy az itteni „magyar pártok sokszor bizonytalankodva, hol erre, hol arra keresnek szövetségeseket”. Az utóbbi években arról viszont nem olvastam, hogy a magyar pártok miért nem fogalmaznak meg – „Szerbia és Magyarország valóban komolyan vehető urai” nélkül –, saját, önálló politikát, érdekképviseletet a mindenkori hatalom felé. Ennek még, úgy látszik, nem jött el az ideje. Vagy fel sem fogták ennek szükségét?
A 6. és 7. oldalon vannak az „egypercesek”, amelyeket az olvasóközönség már ismer a napi hírekből.
A 8-9. oldalon Basity Gréta a szerb-magyar határon való Határ(talan) várakozásról ír, ami ugyancsak közismert téma. 
A 10. oldalon Beretka Ferenc „az iskolások közötti kortársi erőszakkal” foglalkozik.
Takács Magda a 11. oldalon arról cikkezik, hogy „január elsejétől öt százalékkal emelik a nyugdíjakat”.
A 13-14. oldalon Csábi Viktória interjúja olvasható Végel Lászlóval, aki (ismét) elmondta, hogy „Újvidék már nem a régi, Budapesten pedig nem érzi magát otthon”.
A 14. oldalon Balla Lajos „a 13. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságon szerzett élményeit osztja meg az olvasóval”.
Kocsányos Pálma Trollreneszánsz c. írásában (a 15. oldalon) az internettel, mint „a kampányolás kiváló eszközével” foglalkozik.
A 16-17. oldalon Vígi Zsoldos Zsaklina arról cikkezik, hogy „a moholi és az adai zarándokok negyed évszázada gyalog járnak a doroszlói Kisasszony-napi búcsúra”.
Ami a lap további részében közöltek (18-66 oldalak) már inkább a szórakoztató tartalomhoz tartoznak.
Mindent összevetve, a Családi Kör legújabb száma sem foglalkozik a magyar közösséget (is) érintő aktuális társadalmi-politikai kérdésekkel. A lapból hiányzanak az elemző, bíráló, oknyomozó írások, amelyek a délvidéki magyarok helyzetével, jogainak érvényesülésével foglalkoznának. Szomorú.
A lap új szerkesztősége – úgy látszik – még mindig tévelyeg. Ezt látszik igazolni az igazgató- (Bajtai Kornél helyett Kókai Péter) és a(z október 26-i)  főszerkesztő váltás ténye is, amióta ezt a posztot Tőke János látja el (Basity Grétát váltva).  
Nem tudom, újabban hogyan alakul a Családi Kör eladott példányszáma. Lehet, hogy az olvasónak éppen – csaknem politikamentes, steril – lap felel meg, de hogy a vajdasági magyarok érdekeinek nem, az biztos. Ez az újságíró gárda sokkal többre képes ennél!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. november 19.


[1] M. N. Stevanović: Emigracija iz Srbije dobila galopirajući trend [Szerbiában galoppozó irányú a kivándorlás]. http://www.danas.rs/ekonomija.4.html?news_id=360644&title=Emigracija+iz+Srbije+dobila+galopiraju%c4%87i+trend, 2017. október 30. [08:00] és

[2] Uo.
[3] U. Z.: Aggasztóan gyorsul a kivándorlás Szerbiából.
[5] Riješiti Status Sandžaka [Megoldani Szandszak státusát] és Izjava dr. Sulejmana Ugljanina, predsjednika Bošnjačkog nacionalnog vijeća [Dr. Sulejman Ugljanin, Bosnyák Nemzeti Tanács elnökének nyilatkozata].

Lásd még F. F.: Nem mindenki Pásztor: az egyik legismertebb bosnyák politikus Brüsszeltől is követeli majd a területi autonómiát Szandzsák számára? http://delhir.info/2017/10/29/nem-mindenki-pasztor-az-egyik-legismertebb-bosnyak-politikus-brusszeltol-koveteli-majd-teruleti-autonomiat-szandzsak-szamara/, 2017. október 29. ( BNV ezzel kapcsolatos közleménye és Ugljanin nyilatkozata viszont 2017. a 2017. november 3-ai dátumot viseli).

[6] Londonska konferencija o Jugoslaviji [Londoni Jugoszlávia Értekezlet]. Međunarodna politika. Belgrád, 1992. szeptember 1. 1007-8. szám 21., vagy Bozóki Antal: Autonómiák II, Családi Kör, 2002. 159.  
[7] A dokumentumot a Danas c. belgrádi napilap 2000. április 10-én közölte, 10 és 15. o. Magyar nyelven a 3-as alatt idézett könyvem 226-272 oldalain található meg. 
[8] Lásd Ugljanin nyilatkozatát az 5-ös jegyzetben.
[9] J.R.: Ugljanin proteruje Srbe iz Sandžaka [Ugljanin kiutasítja a szerbeket Szandzsákból]. Kurir, 2017. november 4. 1-3.
Lásd még S. Novosel: Predsednik BNV Sulejman Ugljanin traži povlačenje državnih organa iz Sandžaka [Sulejman Ugljanin, a BNT elnöke követeli a szerb állami szervek kivonását Szandzsákból]
http://www.danas.rs/politika.56.html?news_id=361824&title=Raspisivanje+izbora+za+autonomiju+Sand%c5%beaka.  Novi Pazar, 2017. novembar 10. [13:58] és Ugljanin felelősségre vonását követelik. Magyar Szó online: https://www.magyarszo.rs/hu/3520/kozelet_politika/173864/Ugljanin-felel%C5%91ss%C3%A9gre-von%C3%A1s%C3%A1t-k%C3%B6vetelik.htm, 2017. november 8. [14:46] >> 2017. november 8. [19:52]
[11] v-ár: A családok éve lesz 2017. Magyar Szó, 2017. november 11. 1.

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K – Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ felújított épületét nyitották meg Baloggal és Hajnallal.

„Pásztor István nyíltan beszélt arról is, hogy olyan egyetemi tanárok is vannak, akik nem tartják őt párbeszédképesnek, szerinte azért, mert úgy vélik, hogy „a pártpolitika feladata pedig az, hogy megbecsülje a társadalomnak ezt a vékony, de legértékesebb rétegét, annak véleményét” – idézte Csányi Erzsébet egyetemi tanár a Szabad Magyar Szónak adott tavalyi nyilatkozatának egy mondatát Pásztor István.* A pártelnök nem ért egyet azzal, hogy a társadalomnak van legértékesebb rétege, mert – mint mondja – ez feltételezné, hogy van legértéktelenebb rétege is, ami az emberekről való lemondást, a leszakadás tudomásulvételét jelentené – fogalmazott. Pásztor a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének is üzent: Az, hogy a doktoranduszok tevékenysége kiemelten fontos minden közösségben és nemzet számára, nem lehet kétséges, érvényesülésük is fontos, de nem lehet érv a magyar nyelvű felsőoktatás létrehozásában.”
Hogy mi a fenéről lehet szó arra a VMSZ kötekedő elnöke beszédének egy másik részlete ad némi magyarázatot:
„Pásztor István az elvi megfontolások mentén kialakult elméleti vitákat lezártnak tekinti a képzőközpont átadásával.”
Magyarán, ha jól értettük: nem lesz Szabadkán egyetem.
„A vajdasági magyar felsőoktatás kérdése hosszú utat járt be – emlékeztetett Pásztor –, 2004-ben szakmai kerekasztal-beszélgetésen merült fel először a szabadkai székhelyű magyar vagy részben magyar nyelvű felsőoktatás ötlete, ahol az ún. Szabadkai Magyar Egyetem tervét körvonalazták. 2013-ban az akkori Magyar Nemzeti Tanács által szervezett zárt és szűk körű tanácskozás keretében végigtárgyalt hatástanulmány címében már az állt, hogy szabadkai székhelyű magyar nyelven (is) oktató állami alapítású egyetem – mondta Pásztor, hozzátéve, hogy erre ő nem kapott meghívást, ezért amikor számon kérték rajta az ötlet megvalósítását, beszerzett egyet a kiadványból, hogy tájékozódjon. Pásztor meggyőződésének adott hangot, hogy a vajdasági magyar közösség számára az az előnyös, hogy elsősorban az Újvidéki Egyetem keretein belül működő karokon tanuljanak tovább a fiatalok.”
És mindenki, aki másként gondolja a VMSZ, maga Orbán Viktor, a magyarság, a nemzet és a magyarok istenének ellensége.

2017. november 18.
__________

2017. november 15., szerda

Danas, 2017. november 15. 9. 

HOLNAPTÓL ÁLTALÁNOS SZTRÁJKBA LÉPNEK A POSTÁSOK


        Holnaptól, november 16-tól általános sztrájkba lépnek a szerbiai postákon dolgozók. Általános munkabeszüntetésre készülnek. Ez azt jelenti, hogy nem kézbesítik a leveleket, nem lehet befizetni a számlákat, pénzt sem vehetünk fel. Erre a lépésre azért kerül sor, mert a posta 47 dolgozójának felfüggesztették a munkaviszonyát. Azok között a sztrájkolók között voltak, akik már két hete tiltakoztak, és blokkolták a fővárosi és az újvidéki elosztó központokat. Heten újvidékiek, negyvenen belgrádiak. Magasabb fizetéseket, a bérek korábbi összegének visszaállítását követelik, valamint részesedést a vállalat nyereségéből. Követelik továbbá, hogy azok, akiket ideiglenes munka végzésére vettek fel, kapjanak határozott időre szóló szerződést, és a vezető beosztásban lévő nyugdíjasok ne dolgozhassanak tovább.


        A Szerbiai Posta közvállalat dolgozóinak szakszervezete bejelentette, hogy ma a tartományi székvárosban a postások megjelentek a munkahelyeiken, de nem dolgoztak. Követelik, hogy vonják vissza a felfüggesztésről szóló határozatokat, és kollégáik újra munkába állhassanak. Egészen addig fog tartani a munkabeszüntetés, míg nem váltják le a posta megbízott igazgatóját, Mira Petrovićot, akinek nincs megfelelő végzettsége, aki nyomást gyakorol rájuk, fenyegeti őket. A jól működő közvállalatot tönkretette. Egyébként kiírták már a pályázatot az igazgatói posztra, de a jelenlegi vezető nem akarja átadni helyét. Ilyen is csak a haladó Szerbiában van. Politikai alapon nevezték ki, pedig teli szájjal mondja hős vezetőnk, hogy megszüntették a politikai alapon történő munkahelyek létesítését. Hány példát tudnánk mondani, hogy ez (sem) igaz…
 

        A postán dolgozók átlagfizetése egyébként 37 ezer dinár, ami az átlagkereset alatt van.

        Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak a jogaikat követelik. Szeretnének normális körülmények között élni. Mint még sokan mások ebben az országban.
Egri Emma
2017. movember 15. [15:32]

2017. november 13., hétfő

Pásztor beismeri, hogy „megfogyatkoztak a délvidéki magyarok”, de nem foglalkozik annak okaival, sem következményeivel

A tavalyihoz képest arányaiban jóval többet foglalkozott a nemzetpolitikával Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésén mondott beszédében.

  
A küszöbön álló országgyűlési választások tükrében ez nem meglepő, hiszen a külhoni szavazóbázis megnyerése érdekében tenni is kell valamit. Éppen ezért az aktuálpolitikai és a kampánytémákat most sem kerülte a magyar miniszterelnök.
Az értekezleten természetesen részt vett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is, aki a helyszínen nyilatkozott a Pannon RTV-nek.
„Vajdaságban folytatódik az építkezés, a nemzetpolitikai célok végrehajtása” – mondta Pásztor.
Hogy ez mikor, és hogyan kezdődött el, azt nem tudjuk. Ennek az ellenkezője azonban sokkal szembetűnőbb. A „leépítés” minden tünetével szembesül az a maroknyi magyarság, amely még mindig kitart a szülőföldjén.
„Azt látom, hogy számban valóban megfogyatkozott a vajdasági magyar közösség, ugyanakkor életerejében töretlen maradt, és még ebben a pillanatban is rendelkezik azzal a szakmai, politikai, közösségmegtartó potenciállal, intellektuális erővel, ami lehetővé teszi mind az elképzelések megfogalmazását, mind pedig azoknak az életre hívását” – fejtette ki a VMSZ első embere.
Ebből mindössze annyi igaz, hogy a délvidéki magyarság lélekszáma valóban erősen megcsappant.
A haladó kormánnyal lepaktáló, áruló „nemzetpolitika” áldozatai nagy számban, sok esetben családostul távoztak el Európa más országaiba, sőt, más kontinensre, a jobb életkörülmények reményében.
Szemmel látható, hogy sem Orbán, sem délvidéki „képviselője”, Pásztor István nem foglalkoznak érdemben a külhoni magyarok (esetünkben a Délvidék) státusával. Ehelyett kampánycélokra használják fel őket.

2017. november 12., vasárnap



Az elnök a dialógus minden időpontját lefoglalta a saját monológjaira.
Milan R. Simić

Pásztor István, a VMSZ elnöke, „a vajdasági magyarság érdekében mindent megtesz. És nem csak Magyarországon, hanem Szerbiában is. Mindent megtesz annak érdekében, hogy Zomborban, Fehértemplomon, Szabadkán és Székelykevén, Topolyán és Maradékon, Magyarkanizsán és Palánkán, itt a Délvidéken (legalább a Délvidék ezen a részén) jól éljünk.”
Németh Zoltán (a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese): Valdi, egy házmester és Gyurcsány. Magyar Szó, 2017. november 11. 17.

Nemzeti kisebbségi jogvédelem és jogvédők a Délvidéken*



A délvidéki magyar közösség  jogvédelmének és jogvédő szervezeteinek áttekintése, a nemzeti kisebbségi érdekérvényesítés útjai, valamint időszerű problémái

A vajdasági magyarok jog- és érdekvédelme
se nem intézményes, se nem szervezett.

A nemzeti közösségi jogoknak, mint az általános emberi jogok tartozékának védelmét a nemzetközi jog, számos országban pedig, ahol ilyen kisebbségek élnek, a belső jog is biztosítja.
Ennek a jogvédelemnek legalább három vonatkozása van:
  1. a nemzetközi nemzeti kisebbségvédelmi kötelezettségeknek a törvényekbe és az alacsonyabb rendű jogszabályokba való átültetése;
  2. a jogszabályok gyakorlati alkalmazása, valamint 
  3. a jogok gyakorlati megvalósulásának ellenőrzése.
Az Európai Bizottság (EB) 2016. évi országjelentése,[1] az Emberi jogok és a kisebbségek védelme c. fejezetben (2.4.) megállapítja, hogy Szerbiában „adottak az emberi és nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartásának nemzetközi jogi keretei. Általánosságban szemlélve úgyszintén létezik a törvényi keret, amely támogatja és védi a nemzeti kisebbségi jogokat és kultúrát.” Szükséges azonban – fogalmaz (nagy általánosságban) a jelentés – ezek „következetes megvalósítása az ország egész területén”.[2]
Ebből a szövegből azt lehet kiérteni, hogy Szerbiában adottak ugyan a nemzeti kisebbségvédelem jogi keretei, viszont gond van azoknak a gyakorlati megvalósításával. Az esetek többségében elmarad a jogszabályok gyakorlati alkalmazásnak vizsgálata, ellenőrzése is. Erre a feladatra nem alakultak ki megfelelő, a hatalomtól független szakmai intézmények és szervezetek, amelyekre elsősorban Vajdaság Autonóm Tartományban lenne szükség, a soknemzetiségű lakosságra való tekintettel. Így valójában nincs is pontos betekintésünk, hogy az általában többé vagy kevésbé jól megfogalmazott törvényekből mi is valósul meg a gyakorlatban. A legnagyobb baj viszont mégis az, hogy – az egypárti monopóliumok miatt – még csak társadalmi vita se nincsen ezekről a kérdésekről.
Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy Vajdaságban a kilencvenes évek óta nem folyik intézményes kisebbségkutatás,[3] annak ellenére sem, hogy a tartományban szerbek, magyarok, románok, bunyevácok, szlovákok, horvátok, ruszinok és még mintegy 20 különböző nemzeti közösséghez tartozók élnek.[4]
A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK) a 2016. november 17-i kerekasztalának zárónyilatkozatába foglalta, hogy „rendkívül fontosnak tekinti egy Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet megnyitását”.[5]

A magyar nyelvben – szűkebb értelmezésben – a jogvédelem „a jogsérelem (veszélye) esetére nyújtott bírói, hatósági védelmet”, a jogvédő kifejezés pedig „jogügyekben segítőt” jelent.[6] A jogászok vagy civil szervezetek is segítséget, jogi tanácsokat adhatnak, jogvédelmet nyújthatnak, és jogi eszközökkel segíthetik a sérelmet szenvedetteket a jogaik megvalósításában.
Jogvédelemre tehát akkor van szükség, ha a jogok sérülnek. Ebben az esetben lépnek fel, vagy kellene fellépniük a jogvédőknek, akiknek a tevékenysége nem éppen a legveszélytelenebbek közé tartozik.
A gyakorlatban a nemzeti közösségi jogok érvényesüléséért naponta és szinte minden esetben meg kell küzdeni. A kisebbségi közösségekhez tartozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy csak annyi joguk lesz, amennyiért megküzdenek, amennyi megszereznek. Küzdelem nélkül, sajnos, kevés remény van az eredményre. Az emberek nagy része nem tudja, mihez van joga, nem ismeri a jogait, ezért nem is él velük, ha pedig sérelem történik, nem tudja megvédeni, az eljárásban képviselni magát. Jogsegély nyújtása pedig nem kis felelősséget jelent/felelősséggel jár.
Jogsérelem esetén a jogvédőknek emlékeztetniük kell a bíróságokat és a közigazgatási szerveket az alkotmány és a törvények által szavatolt nemzeti kisebbségi jogok és szabadságjogok létezésére. Ez bizony hatalmas munka és felelősség a jogászoknak.
Az eljárások során, amikor nem alkalmazták a törvényt, s emiatt sérültek például az anyanyelv használati jogok, vagy amikor a bíró az ügyféllel akarja megfizettetni a fordítás díját, ami a törvény szerint a költségvetést terheli, a jogvédőnek mindig résen kell lennie és idejében reagálnia, figyelmeztetni a bírót, ügyészt, közjegyzőt vagy a közigazgatási hivatalnokot a jogsérelmekre.

Vajdaságban alig néhány civil szervezet létezik, amely azzal a céllal jött létre, hogy az emberi és a kisebbségi jogokkal foglalkozzanak, ilyen vagy olyan módon.[7] Ezek is anyagi gongokkal küzdenek, vagy éppen megszűnőben vannak. Ezek a következők:
1.   Az újvidéki székhelyű Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület[8] 2001. június 15-én alakult azzal a céllal, hogy figyelemmel kísérje az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulását Vajdaságban. Anyagi eszközök és támogatás hiányában az egyesület megszűnése éppen most van folyamatban.
2.   Az Emberi Jogi Központot (EJK)[9] egy fiatalokból álló csoport hozta létre 2006 januárjában Szenttamáson.
Munkája elismeréseként az Emberi Jogi Központot 2009. június 20-án az Európai Parlament Európai Polgár díjban részesítette.[10]
A Központ honlapján a legutóbbi bejegyzés a 2016. szeptember 29-i dátumot viseli, amikor állást foglalt az illegális bevándorlásról.[11] Tevékenységéről az utóbbi időben egyre ritkábban hallani.
3.   A 2014 eleje óta létező temerini Kisebbségi Fórum (KIFO) célkitűzése, hogy „civil szervezeti módszerekkel, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) kereteiben, a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak”.
A KIFO tevékenysége többnyire a Hírlevelének – szinte napi rendszerességgel történő – internetes terjesztésében merül ki.[12] A levél azonban leginkább – a hivatalos magyar politikát tükröző – magyarországi híreket, elemzéseket, valamint írásokat tartalmaz, és csak időnként vajdasági vonatkozásúakat.
4.       A Vajdasági Magyar Jogászegylet (VMJE) alakuló közgyűlését 2016. március 29-én tartották meg, [13] az eseményen csak a tizenkét alapító volt jelen.
Az Alapító Okirat szerint „az Egylet a jogtudomány és a jogászság hagyományának Vajdaság AT területén történő megtartása és előmozdítása, különös tekintettel a magyar nemzeti kisebbség jogállására”.[14]
A céljai között szerepel még az „ajánlások megfogalmazása jogszabályok módosításának kezdeményezésére és jogszabályok véleményezése; a Szerb Köztársaság jogszabályainak tanulmányozása, különös tekintettel a kisebbségi jogokra és a kisebbségi jogokkal kapcsolatos jogszabályok összehasonlító elemzése”.[15] Ezek között azonban nem található az Egyletnek a magyar közösség jogaiért való kiállása.
Az Egylet elnöke és a vezetőségi tagok a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tisztségviselői a hatalomban, vagy e párthoz kötődnek. Ez (is) erőteljesen megkérdőjelezi a szervezet civil irányultságát és képességét, hogy a magyar közösség jogaiért/érdekeiért fellépjen.[16] 
Az Egylet ugyanis, a honlapján, a Magyarkanizsán (2017. február 25-én) szervezett jogászbál óta, más tevékenységről nem számol be.
További csalódást jelent, hogy a december 1-jére és 2-ára „Jog a mindenapjainkban” címmel bejelentett VMJE konferencia napirendjére sem került a vajdasági magyarság helyzetével kapcsolatos egyetlen vitás kérdés, vagy törvény megvitatása sem.[17]

Magyar Szó, 2017. november 9. 10.

Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a vajdasági magyar civil szervezetek tevékenysége a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésért folytatott küzdelemben sajnos nem számottevő.  Jól illusztrálja ezt az állítást az a tény is, hogy a Vajdasági Magyar Diákszövetséget (VaMaDisz) az újvidéki Felső Bíróság előtti, a Jogtudományi Kar elleni perben, amely azért indult, mert „a Kar nem szervezi meg a hallgatónknak a magyar nyelvű felvételit”,[18] nem magyar ügyvédi iroda képviseli. Vagy már erre sem vagyunk képesek?

Nem vagyunk azonban teljesen magunkra hagyva:
A budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) céljai közt elsőségként szerepel „az Európai Unió jogrendje által kínált lehetőségek tudományos eszközökkel való támogatása a kisebbségvédelem területén”.[19] Képzéseket is tart „a külhoni magyar jogászoknak, ügyvédeknek, valamint szakmailag és anyagilag is támogatja az elcsatolt területeken működő ügyvédeket, akik a magyarságot ért sérelmeket bírósági eljárásban képviselik”.[20] 
A KJI és a szabadkai Concordia Minoritatis Hungaricae (CMH) polgári egyesület képviselője 2016. június 15-én „megállapodást kötött, vállalják a Vajdaság területén a magyarságot érintő kisebbségi vonatkozású jogsérelmek alakulásának figyelemmel kísérését, ezekről egymást tájékoztatják, dokumentálják az ügyeket, valamint elérhetőségeik megjelennek egymás honlapján, ezzel szolgálva a hatékony együttműködést”.[21] Ugyancsak kilátásba helyezték, hogy a KJI három temerini ügyvéddel szerződést köt.[22]
A megállapodások szépséghibája azonban, hogy az „Intézet csak azokban az ügyekben tud eljárni, amelyekben hozzájuk fordulnak”.[23] Ez az jelenti, hogy a jogsérelmek megelőzésével, de a jogérvényesítés kezdeményezésével sem foglalkozik intézményesen senki. Jól illusztrálja ezt például, hogy nem vagyunk képesek megszervezni még egy tanácskozást sem a két legfontosabb törvényről, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről és a nemzeti tanácsokról szóló törvényről. 
A vajdasági magyarság jogvédelme szempontjából rendkívül fontos az is, hogy Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő és Tőkés László EP-képviselő, valamit Gaudi Nagy Tamás, a magyar Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) ügyvezetője folyamatos érdeklődést mutatnak, szakmai, erkölcsi és politikai támogatást nyújtanak a délvidéki/vajdasági magyar szervezeteknek. Nem egy alkalommal a délvidéki/vajdasági magyarokat (is) ért jogsérelmeket az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban is szóvá tették.  

Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy a vajdasági magyarok jog- és érdekvédelme se nem intézményes, se nem szervezett. Ez pedig nagy baj, mivel mindannyian kárt szenvedünk ez miatt.
A legújabb példa is ezt az állítást igazolja: Az osztrák tulajdonú, törökbecsei székhelyű Brantner szemételszállítási cég magyarkanizsai ágazata az ügyfelet, aki magyar nyelvű levéllel merészelt a céghez fordulni, szerb nyelven írt 2017. október 24-ei válaszában „emlékeztette, hogy a Szerb Köztársaságban a hivatalos nyelv a szerb és ez a nyelv van hivatalos használatban, amikor hivatalos intézményekhez fordulunk”.[24] Ugyancsak közölte, hogy az ügyfél levelére csak akkor fog válaszolni, ha ezt a levelet „az állam hivatalos nyelvén megírja, hogy azt megértsék”.[25]
Egyébként Törökbecse[26] és Magyarkanizsa[27] község területén egyformán „egyenrangú hivatalos használatban van a szerb és a magyar nyelv és írásmód”.
Nem kellene ilyenkor pld. a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságának, vagy a szerződése ügyvédeknek intézkedni? 

Ezen a helyzeten mielőbb javítani kell. Ennek érdekében két irányban lehetne tevékenykedni:
Először: Időszerű egy értekezlet összehívása az érintett civil szervezetek képviselőivel, ügyvédekkel és más érdekeltekkel a jogvédelem hatékony megszervezéséről, intézményesítéséről és eredményesebbé tételéről. Ehhez egy olyan civil szervezet létrehozása vagy valamelyik meglévő oly módon való felerősítése is szükséges, amely helyi és nemzetközi szinten (nemzetközi fórumok és szervezetek előtt) is megfogalmazná, kifejezné és képviselné a vajdasági magyar közösség érdekeit.
Másodszor: A vajdasági magyar civil szervezetek nem kielégítő tevékenysége és az intézményes és folyamatos tudományos kisebbségkutatás, valamint az alapos monitoring (állapotfelmérés) hiánya miatt szükség lenne a már említett Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet, vagy legalább a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) keretében egy alosztály/szervezeti egység mielőbbi létrehozására is, amely tudományos módszerekkel és folyamatosan figyelemmel kísérné a nemzeti kisebbségek jogai megvalósulását és helyzetének alakulását is. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy tárgyilagos képet kapjuk arról, hol is tartunk ma a jogvédelem terén.

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. november 11.


* Az írás a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság Újvidéken, 2017. november 11-én megtartott nemzetközi tanácskozására készült, amelynek kerettémája a Migráció, környezetvédelem – társadalom és természet volt.

[1] Evropska komisija. Radni dokument Komisije. Republika Srbija. Izveštaj za 2016. godinu. Brisel, 9. novembar 2016. [Európai Bizottság. A Bizottság munkadokumentuma. Szerbia Köztársaság. 2016. évi jelentés. Brüsszel, 2016. november 9.]. Kancelarija za evropske integracije [Európai Integrációs Iroda], http://www.seio.gov.rs/src/dokumenta/eu-dokumenta/godisnji-izvestaji-ek; angol nyelvű szöveg: http://www.seio.gov.rs/dokumenta/eu-dokumenta.211.html, vagy godisnji_izvestaj_16_eng.pdf Az angol nyelvű szöveg 96, a szerb fordítás 108 oldal.
Lásd még az EU-csatlakozás c. írásom. http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=9017, 2016. december 12.
Lásd még Az EP állásfoglalása Szerbiáról c. írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51239-2016-02-13-19-55-34, 2016. február 13. [20:02] és JOGI-INFO, 2016. február 14.
[2] Uo. Ljudska prava i zaštita manjina [Emberi jogok és a kisebbségek védelme] 21(1).   
[3] A Tartományi Közigazgatási Intézet [Pokrajinski zavod za javnu upravu], amelynek székhelye Újvidéken volt (a Železnička) [Vasút] u. 6. szám alatt, a nemzeti kisebbségi jogok kutatásával is foglalkozott, de a kilencvenes évek elején felszámolták.
[4] Autonomna pokrajina Vojvodina [Vajdaság Autonóm Tartomány]. http://www.vojvodina.gov.rs/sr/
[6] Magyar értelmező kéziszótár A–K, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 628.
[7] Arról hogy a vajdasági magyar pártok és a Magyar Nemzeti Tanács hogyan vesznek részt a jogvédelmünkben, és hogyan néz ez ki, mit eredményezett a gyakorlatban, bővebben írtam A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai, (Árnyék)jelentés 2017. c. könyvemben. Árgus, Újvidék, 2017, 256.
[12] 2016-ban 340 Hírlevél volt.
[13] http://www.vmje.rs/aboutlist.php?vest=2 Lásd még: Megalakult a Vajdasági Magyar Jogászegylet. Magyar Szó, 2016. november 18. 1. és 4.
[15] Uo.
[16] Bővebben lásd az Állami és pártegylet? c. írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/59987-kisebbsegjogi-temak-allami-es-partegylet, 2016. december 4. [18:02] és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8978, 2016. december 6.
[17] A VMJE konferencia hirdetése. Magyar Szó, 2017. november 9. 10.
[18] Csábi Viktória. A VaMaDisz másodszor is fellebbez. Családi Kör, 2017. október 26. 11.
[19] Uo.

[20] Magyar jogásznak lenni Vajdaságban. Magyar Szó.

http://www.magyarszo.rs/hu/3291/kozelet/160449/Magyar-jog%C3%A1sznak-lenni-Vajdas%C3%A1gban.htm, 2017. február 11. [17:02] és dió: Magyar jogásznak lenni Vajdaságban. Magyar Szó, 2017. február 13. 4.
[21] KJI-látogatás Vajdaságban. http://www.kji.hu/news-posts/kji-latogatas-a-vajdasagban/ Hasznos lenne viszont, ha a CMH a nyilvánosság elé tárná vagy legalább az érdeklődők rendelkezésére bocsátaná az általa észlelt jogsérelmekről készült dokumentációt.
[22] Uo.
[23] Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes írásos válasza Sneider Tamás országgyűlési képviselő kérdésére. PARLF-TNM/44/2 (2017)

[24] Brantner: Szerbiában a szerb a hivatalos nyelv, attól még maga beszélhet magyarul, csak nem velünk. http://delhir.info/2017/11/08/brantner-szerbiaban-szerb-hivatalos-nyelv-attol-meg-maga-beszelhet-magyarul-csak-nem-velunk/, 2017. november 8.

[25] Uo.
[26] Statut opštine Novi Bečej [Törökbecse község Alapszabálya]. 2008. július 24. Lásd a község Alapszabályának 5. szakaszát.
[27] Statut opštine Novi Bečej [Törökbecse község Alapszabálya]. 2008. július 24. Lásd a község Alapszabályának 13. szakaszát.