2016. december 7., szerda

Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (4. rész)

1. Kasza József
2. Pásztor István
3. Lovas Ildikó
4. Egeresi Sándor
5. Ágoston András
6. Páll Sándor
7. László Gyula
8. Rácz Szabó László
9. Korhecz Tamás
10. Újhelyi Ákos

a laszlo ellent 









 
7. László Gyula
Pályafutásának fénykora (?) a VMDP-hez kötődik. Ott valóban üdítő színfolt volt (igaz, hiányzott a színvonalas konkurencia). László temperamentumos stílusával próbálta felrázni az átlagemberek által egyre gyakrabban "döglöttnek" nevezett pártot. Ágoston azonban akkoriban görcsösen ragaszkodott groteszk trónjához és minden lehetséges eszközt bevetett annak érdekében, hogy elhárítsa a rettegett reformokat és azok esetleges hordozóit.
Hiába volt László a VMDP legnépszerűbb (és valójában egyetlen aktív, saját ötletekkel rendelkező) képviselője, távozásra kényszerült.
Ezt követően létrehozta a Magyar Remény Mozgalom nevű pártot, amely rövid idő alatt minden médiatámogatás nélkül, sőt folyamatos démonizálás mellett is meglepő sikereket ért el. Az MRM-et (néhány lehangoló kivétellel) zömében becsületes, nemzeti érzelmű délvidéki magyarok alkották. Népszerűsége nőtt, a VMSZ-t pedig egyre nagyobb pánik kerülgette, hiszen a fiatalok nagy számban csatlakoztak az új erőhöz. Ezért mindent elkövetett, hogy besározza az MRM-et.
Ennek érdekében (az összes VMSZ-es médium mellett) átmeneti jelleggel egy illegális szennyhonlap is létrejött, azzal az egyetlen céllal, hogy minden argumentum nélkül, a lehető legnyersebb és legprimitívebb módon sértegesse, kompromittálja az MRM-hez közel álló személyeket. Ennek ellenére a mozgalom eredményesen működött. Mindaddig, amíg László Gyula, akiben sokan a "nép rokonszenves fiát" látták, nem kezdett el kalkulálni és az MRM nevében téves döntéseket hozni (lúzer koalíciós partnerek kiválasztása, a VMSZ támogatása a szabadkai képviselő-testülétben stb.).
Az MRM-hez közeli körökben felmerült a gyanú, hogy valamilyen politikai kereskedelmet folytat az áruló délvidéki magyar tényezőkkel, sőt a hatalommal rendelkező szerb pártok egy részével úgyszintén.
Persze könnyen lehet, hogy az egész csak alaptalan pletyka, de tény, hogy szárnyra kapott az ilyen jellegű híresztelés.
Valakinek talán feltűnt, hogy nem említem László Gyula fiát, hiszen ő volt az MRM hivatalos, formális elnöke. Ennek oka abban rejlik, hogy a jól tájékozott forrásaink szerint az összes fontos döntést László Gyula hozta, tehát gyakorlatilag ő irányította az MRM-et.
Az MRM idővel válságba sodródott a nagy elvándorlási hullám következtében. A zömében fiatal tagság jelentős része szétszéledt. Emiatt azonban aligha kellett volna "befagyasztani" (megszüntetni) az MRM-et. Márpedig László ezt tette. A tanács, az elnökség, a tagság megkérdezése nélkül.
Nem lehet pontosan tudni (legfeljebb csak sejteni, találgatni), mi serkentette erre a lépésre. Az MRM vezetősége, amely felháborodással fogadta az említett döntést, állítólag megpróbálta megmenteni a mozgalmat és kezébe venni az irányítást, de a párt ravaszul, agyafúrtán összeállított statútuma, amely nyolc évig (jogilag) teljhatalmat biztosított az elnöknek, vagyis László Gyula fiának (tehát gyakorlatilag László Gyulának), minden további intézkedést ellehetetlenített.
Úgy fest, valakinek az érdekében állt, hogy teljesen "likividálja" az MRM-et, mint az egyetlen autentikus délvidéki magyar nemzeti pártot.  
Az egész történetet továbbra is meglehetősen nagy homály fedi, amelyet az érintettek előbb-utóbb talán eloszlatják. Amíg ez nem történik meg, László Gyula közéleti szerepének tisztasága is a vita tárgyát képezi majd.
(Holnap folytatjuk)
K. P.
Kapcsolódó:
Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (1. rész)
Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (2. rész)
Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (3. rész)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése