2016. június 24., péntek

RÉSZARÁNYOS FOGLALKOZTATÁS?

Alulképviselt nemzeti kisebbségek

Vajdaságban a magyar nemzetiségűek a lakosság 13%-át teszik ki, viszont a tartományi szervekben csak alig több mint 6%-uk dolgozik (74 személy, 2013-ban és 2014-ben 77-en). Hasonló helyzetben vannak az itteni szlovákok is (2,6% az összarányuk, foglalkoztatásuk viszont 1,33%), valamint a horvátok és a románok is. Közben a szerbek száma 774-ről (2013) 806-ra (2015) növekedett.

A tartományi szervekben foglalkoztatottak nemzeti összetétele 2015-ben[1]

Nemzeti hovatartozás

2015-ben
A foglalkozta-
tottak %-a
% VAT lakosságában

2013-ban

2014-ben
Szerb
806


774
796
Montenegrói
22


23
23
Jugoszláv
3


4
3
Bosnyák
1


2
1
Bunyevác
2


3
2
Magyar
74
6,14% (-)
13
77
77
Macedón
2


1
2
Hercegovinai
1


0
1
Muzulmán
1


1
0
Német
2


1
1
Roma
6


3
6
Román
13
1,08 (-)
1,31
13
13
Ruszin
12
  0,99 (+)
0,72
10
12
Szlovák
16
1,33 (-)
2,6
16
15
Ukrán
4


4
4
Horvát
23
1,91 (-)
2,43
20
22
Cseh
1


1
1
Zsidó
0


1
0
Szerb-montenegrói
1


1
1
Vajdasági
4


4
4
Nem nyilatkozott
211
17,51 (+)
4,19
227
223
Összesen
1.205


1.187
1.207

            – Az adatok azt mutatják, hogy a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbség tagjai alul vannak képviselve a tartományi szervekben, a Vajdaság AT lakosságában való részvételükhöz viszonyítva. Érdekes azoknak a száma, akik nem nyilatkoznak a nemzeti hovatartozásukról (a tartományi szervekben 17,51%, míg Vajdaság AT lakosságában sokszor kevesebb százalékban vannak jelen – 4,91%) – olvasható a Tartományi Ombudsmannak a 2015-ös évre vonatkozó (2016. március 29-i) jelentésében.[2]
            A témakörhöz tartozik, hogy „az Ombudsman által megfigyelt 13 tartományi szerv közül általános aktussal csak ötben írták elő a nemzeti kisebbségi nyelvek tudását, mint meghatározott helyen való foglalkoztatási feltételt. Ahol ezt feltételként látták elő, az esetek nagy többségében, a nemzeti kisebbségi nyelvtudását az idegen nyelvismeret alternatív feltételeként szabták meg. Úgyszintén nincsen meghatározva a nemzeti kisebbségi nyelvismeret bizonyításának módja és, az esetek többségében, nincsen előírva a meghatározott munkahelyen szükséges nyelvtudás szintje. A nemzeti kisebbségi nyelvismeretnek, mint a meghatározott munkahely külön követelményének előírásakor, nem fordítottak kellő figyelmet arra, melyik munkahelyeken számít rendes munkának a polgárokkal való kommunikáció, illetve hogy a foglalkoztatottak, akik az eljárásokat folytatják – megfelelő számban – használják a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelveket.”
            Az Ombudsman a jelentésben javasolja „a nemzeti hovatartozásról való nyilatkozás lehetővé tételét”, majd hozzáteszi, hogy „az alkalmazás sikerességének ellenőrzése (a nemzeti kisebbségi foglalkoztatottak számának és összetételének követése) magába foglalja a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozására vonatkozó nyilvántartás (káderlista) vezetését, olyan módon, hogy biztosítsa az adatok védelmét”.[3]
            A jelentés nyelvhasználattal kapcsolatos részének végén az ombudsman öt ajánlást fogalmazott meg a tartományi szervek számára, éspedig: a szervezeti és a munkahelyek besorolásáról szóló szabályzatban elemezzék és határozzák meg, melyik munkahelyeken számít rendes munkának a polgárokkal való  kommunikáció, illetve a foglalkoztatottak melyik  munkahelyen folytatnak közigazgatási eljárást; írják elő, melyik munkahelyen szükséges a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelv tudása; határozzák meg, hogy a nemzeti kisebbségi nyelvtudás milyen szintje képez feltételt valamely munkahelyre való beosztáskor; rendezzék a kisebbségi nyelvtudás különösen pedig a szakterminológia ismerete bizonyításának módját, azokon a  munkahelyeken, amelyeken a foglalkoztatottak közigazgatási eljárását folytatnak, és végül, hogy munkaviszony létesítésekor fordítsanak külön figyelmet a nemzeti kisebbségek megfelelő részvételének biztosítására és azoknak a hivatalnokoknak a felvételét támogassák, akik a megfelelő nyelvek szakértői.

A tartományi szervekben évek óta nem hogy előrelépés nem történt, hanem folyamatosan fogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók száma(ránya). Kivételt képeznek a ruszinok, akiknél a tartományi szervekben foglalkoztatottak számadata meghaladja részvételüket a lakosságban.
            A Tartományi Ombudsmannak a tavalyi évre vonatkozó jelentéséből is kiviláglik, hogy – a hatályos jogszabályok és az ajánlásai ellenére – a tartományi közigazgatásban tovább csökkent a magyarok száma. Egy egy-egy foglalkoztatottal növekedett a szlovákok és a horvátok száma, de még mindig elmarad a lakosságban való részvételüktől. A románok száma megmaradt a 2014. évi szinten, viszont továbbra is alulképviseltek.
            A sokéves lemaradás azt igazolja, hogy a tartományi vezetőségben nincsen meg a politikai akarat a többnyelvűség biztosítására a tartományi szervekben – annak ellenére, hogy a külföldi vendégek látogatásakor előszeretettel hivatkoznak a nyelvi egyenrangúságra. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a Tartományi Ombudsman nem tudja érvényesíteni még a saját ajánlásait sem a közigazgatási szervekben. Akkor meg minek?
            Most hogy Vajdaságban is hatalomra került a Szerb Haló Párt (SNS), nem remélhető, hogy ezen a téren is bármi javulás történjen.  

Újvidék, 2016. június 24.
BOZÓKI Antal


[1] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za  2015. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése], 33. o. A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1768-godisnji-izvestaj-2015.htmloldalon tekinthető meg.
[2] Uo.
[3] Uo. 34.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése