2015. július 12., vasárnap

A TELJES LEÉPÍTÉS FELÉ





Egy téves írás margójára

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke a hétvégi Magyar Szóban szerzői írást jelentetett meg, Merre haladjon a vajdasági magyar média a stratégia felülvizsgálása tükrében[1] címmel.
            A testület elnöke arról próbálkozik írni, mit kell figyelembe venni „a vajdasági magyar médiastratégia 2011-2016 felülvizsgálatakor”. A főleg általános, közhelyeket tartalmazó, jobbára érdektelen írás teljesen mellőzi a vajdasági magyar sajtó jelenlegi – a teljes leépítés felé tartó – helyzetének még az említését is.
A valós helyzet bemutatása helyett, Hajnal Jenő arról cikkezik, hogy „a közszolgálatiság és a helyi érdekeltség szempontjából Vajdaságban több mint száz tartományi, regionális, községi, helyi médium található, amelyek teljes egészében vagy részben magyar nyelven, nyomtatott, elektronikus vagy internetes formában, különböző megjelenési dinamikával magyar nyelvű tartalomszolgáltatást végeznek.”
Ezzel nem csak, hogy rózsaszínben mutatja be a magyar nyelvű tájékoztatást, de hamis jövőképet is fest az olvasó elé.

Hajnal Jenő írásában, nem hogy nem „verte félre a harangot”, de meg sem említi, hogy – a „kötelezőnek hazudott magánosítása”[2] okán – példátlan leépítés előtt vannak az önkormányzati alapítású, kisebbségi nyelveken is műsorokat készítő tájékoztatási eszközök. Ezek privatizálási határideje utóbb október 31-ére tolódott ki. (Emlékeztetőül: „Július 1-én tizennégy olyan önkormányzati rádió és televízió szűnt volna meg a Vajdaságban, amelyek magyar nyelven is sugároznak műsort.”[3])
– A Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének tagjai (2015. június 29-én – B. A.) nyílt levéllel fordultak Pintér Attilához, Magyarország belgrádi nagykövetéhez, Babity János szabadkai magyar főkonzulhoz és Pásztor Istvánhoz, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökéhez, s segítséget kértek a médium fennmaradása érdekében.[4]
            A temerini „községi hatalom és az általa megbízott tisztségviselők manipulációi és mulasztásai folytán gyakorlatilag megszűnt a Temerini Rádió”. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) Temerini Körzeti Szervezetének intézőbizottsága 2015. július 3-ai ülésén úgy döntött, hogy „a nyilvánossághoz fordul, és aláírásokat gyűjt a helyi és dél-bácskai magyar és szerb lakosság tájékoztatásában évtizedekig fontos szerepet játszó intézmény újraélesztéséért”.[5]
            Megszűnés előtt van a Törökbecsei NB Rádió is. „A magánosítását a községi képviselő-testület nem szavazta meg, október végéig sem jogosultak az önkormányzattól származó támogatásra. Az illetékesek ismertették a dolgozókkal az előállt helyzetet, és közölték azt is, hogy két hónapra még talán tudják biztosítani a fizetéseket”.[6]
A Magyar Szó ugyanabban a számában, amelyben az MNT elnökének az írását is megjelentette, olvasható a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének (VMÚE) legújabb közleménye, amelyben „a Nagybecskereki Rádió kilátástalan helyzetére hívta fel a figyelmet”. Ez a rádió sem került be a magánosítási folyamatba. „A 28 dolgozó közül (12 újságíró, 6 technikus (köztük 4-5 újságíró) önként jelentkeztek, hogy felveszik az állam által ígért végkielégítést.”[7] Hányan maradnak munka nélkül a többi megszűnőben lévő médiumban? Van-e erről az MNT elnökének tudomása?
2008. augusztus 31-én, a műsorszórási törvény hatályba lépésével, az akkori 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül 11 megszűnt.[8] Józsa László, a VMSZ akkor egyik vezető tisztségviselőjének az MNT-ben való elnökösködése alatt elhallgatott a Topolyai Rádió, a muzslyai Zeppelin Rádió, a zentai Fox Rádió, a Bajmoki Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdújárási Rádió 90[9] is, az 1970-től működő Szabadkai Rádió magyar műsora regionális frekvencia nélkül maradt.[10] A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig munka nélküliek lettek.

Amennyiben az állami szervek a kitűzött határidőig nem találnak megoldást,[11] a nemzeti kisebbségi nyelveken is sugárzó rádióknak az éterből való eltűnésével további felbecsülhetetlen kár éri a vajdasági magyarságot, szűkül a magyar nyelvnek az elektronikus médiában való használata és csorbul a magyar kisebbség tagjainak (a szerb alkotmány által is biztosított, szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatáshoz. Ez már Szerbia nemzetközi kisebbségvédelmi kötelezettségei teljesítésének a felülvizsgálását is megkövetelné.
            Az MNT elnökétől, ha már vállalkozott arra, hogy ezzel a témával foglalkozzon, jogos lett volna az elvárás, hogy valamiféle értékelést adjon a „médiastratégia” öt éves megvalósulásról, illetve meg nem valósulásáról, tekintve, hogy már csak egy év maradt hátra az érvényesítéséig. Valamint, hogy rámutasson a jelenlegi súlyos helyzetből való kiútra. Ennyire nincs politikai érzéke az MNT elnökének?
Mit tett/tesz egyáltalán az MNT és elnöke ebben a – jogköréhez szorosan tartozó – kérdésben? Azon kívül, hogy arról cikkezik, „mi a közszolgálati média jellegzetessége”…

Újvidék, 2015. július 12.
                                                                                                BOZÓKI Antal


[1] Magyar Szó, 2015. július 11., 7. o.
[2] Szabó Angéla: „Mások osztják a mi pénzünket”. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3, 2015. június 17.
[4] Uo.
[5] Aláírásgyűjtés a Temerini Rádióért. A VMDP közleménye. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3, 2015. július 4.
[7] Veszélyben a Nagybecskereki Rádió is. Magyar Szó, 2015. július 11, 5. o.
[8] h. gy: Veszélyben a kisebbségi média. Magyar Szó, 2008. november 20. 5.
[9] Miklós Hajnalka: Az internetes adásban reménykednek. Magyar Szó, 2010. február 13. 18.; Kiss Ágnes, S.: Sarokba szorítva. Családi Kör, 2010. március 25. 12–13.
[10] A Szabadkai Rádió támogatás híján kénytelen néhány műsort egy ideig szüneteltetni, áll a rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének akkori közleményében. Sztojanovity Lívia: Egyes műsorok szünetelnek. Magyar Szó, 2010. november 30. 1., 7. 
[11] A Nemzeti Kisebbségek Tanácsán a kormányfő arra szólította fel az állami szerveket, hogy lássanak neki a kisebbségeket érintő oktatási és tájékoztatási gondok megoldásához. Magyar Szó, 2015. július 11., 5. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése