2015. február 21., szombat

(Más) napló 54.



ÉRTÉKELÉSEK
Kisebbségjogi témák

Szíjjártó Péter magyar „külgazdasági és külügyminiszter” és Ivica Dačić szerb tárcavezető január közepén Belgrádban „egyetértett abban, hogy Magyarország és Szerbiai között még soha sem voltak ennyire jók a kapcsolatok”.[1]
A szerb külügyminiszter február 11-én a magyar fővárosba látogatott. Szíjjártó ekkor így értékelt: „Még soha nem volt ilyen kiegyensúlyozott az együttműködés Magyarország és Szerbia között, soha nem voltak ilyen jók a kétoldalú kapcsolatok, mint most”.[2]
Orbán Viktor kormányfő és Dačić megbeszélésén a „még soha” helyet a mérsékeltebb „nagyon régen”[3] minősítés hangzott el.
            Kétségtelen, állami szinten kedvezően alakulnak a két ország politikai és gazdasági kapcsolatai.[4] Mindezt azonban beárnyékolja, hogy újabban a magas szintű találkozókról közölt tudósításokban a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének alakulásról, jogainak érvényesüléséről egy sort sem lehet találni. Ezek a kérdések a korábbi évtizedek ilyen szintű találkozóin rendre jelen voltak és a kétoldali kapcsolatok fontos részét képezték.
            A politikusok úgy értékelnek, ahogyan látják, vagy ahogyan látni szeretnék a kapcsolatokat. Kérdés viszont, hogy az értékeléseik mennyire vannak összhangban a valósággal és mennyire fejezik ki a közösség véleményét?
            A Vajdasági Magyar Szövetség napilapja, a Magyar Szó, február közepén körkérdést intézett az olvasókhoz: Úgy látja-e, hogy Magyarország és Szerbia között soha nem voltak ilyen jók a kapcsolatok?[5] A 405 részvevő szavazata szinte csaknem azonos arányban megoszlott az „igen” (144-35%), a „nem” (128-32%) és a „nincs véleményem” (133-33%) válaszok között. Ezt azt jelenti, hogy az „igennel” válaszolók alig több mint egyharmadát képezik a körkérdésben részvevőknek. Illetve azt is, hogy a túlnyomó többség – vélhetően a saját elégtelen helyzete alapján – nem osztja a magyarországi politikusok eltúlzott, szuperlatívuszokban kifejezett véleményét. 
            Persze ezen lehet vitatkozni, másként látni, mint ahogyan a napilap munkatársa teszi, aki szerint a kérdés „nehezen eldönthető, határozottan egyéni látószögű dilemma”.[6] A számok azonban önmagukért beszélnek.


Mi van az Egyezménnyel?
            Szerbia és (akkor még) Montenegró, valamint Magyarország között 2003 október 21-én Budapesten egyezmény készült a „Szerbiában élő magyar kisebbség és a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség jogainak védelméről”.[7]
            Az Egyezmény – a 18/1 cikk szerint – „a hatálybalépésének napjától öt évig marad hatályban. Ha a Szerződő Felek egyike sem mondja fel írásban legalább hat hónappal a lejárta előtt, akkor az Egyezmény hatálya további ötéves időszakra automatikusan meghosszabbodik”.[8]
             Az Egyezményben előlátott minkét (öt éves) határidő lejárt. Nincs tudomásom arról, hogy bármelyik fél is felmondta volna.

16. szakasz
1) A Szerződő Felek külön kormányközi kisebbségi Vegyes Bizottságot (a további szövegben: Bizottság) hoznak létre és működtetnek, amely figyelemmel kíséri jelen Egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását. A bizottságba mindkét Fél Kormánya azonos számú tagot nevez ki, a nemzeti kisebbségek képviselőinek kötelező részvétele mellett. A Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbséget képviselő bizottsági tagokat a Szerbia és Montenegró-i Magyar Nemzeti Tanács javaslatára, a magyarországi szerb kisebbség képviselőit a bizottságban a Szerb Országos Önkormányzat javaslatára nevezik ki.
2) A Bizottság szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik, felváltva a Magyar Köztársaság, illetve Szerbia és Montenegró területén.
3) A Bizottság feladatai a következők:
– megvitatja a két kisebbséggel kapcsolatos időszerű kérdéseket,
– áttekinti és értékeli a jelen Egyezményből eredő kötelezettségek megvalósítását,
– ajánlásokat terjeszt elő a kormányok számára az Egyezmény megvalósításával, szükség esetén módosításával kapcsolatban.
4) A Bizottság határozatait a két Fél egyetértésével fogadja el.

A 16. szakaszban előlátott – 2004. december 13-án alakult[9] – Vegyes Bizottságnak az lett volna a feladata, hogy „figyelemmel kísérje az Egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását”.
A bizottság – a 2005. november 10-én tartott szakértői megbeszéléseket követően, amikor „a testület kulturális, oktatási, gazdasági ajánlásokat fogalmazott meg mindkét fél számára”[10] – 2011-ig még mindössze három ülést tartott.
A 2011. június 20-án tartott IV. ülés legfőbb témái „az 1944-45-ös események feltárása, az egyházi és oktatási intézmények finanszírozásának helyzete, a Magyar Nemzeti Tanács jogosítványainak gyakorlati megvalósítása, az örökségvédelem és az oktatási kérdések voltak”.[11]
Az utóbbi három és fél évre vonatkozóan az interneten nem lehet adatot találni arról, hogy ülésezett volna a Vegyes Bizottság. Ez egyúttal az egyezmény megújításának, esetleg egy új egyezmény megkötésének a kérdését is felveti. 
A 2014. február 4-én „megújult” Magyar- Szerb Akadémia Vegyes Bizottság[12] semmiképpen nem helyettesítheti az Egyezményben előlátott Bizottságot. Ugyanez ez vonatkozik a politikusok által hangoztatott, a kapcsolatok minősítésére vonatkozó kijelentéseire is.
A 12 évvel ezelőtti nekibuzdulás után, amikor rendeződni látszott a nemzeti kisebbségek helyzete, az utóbbi időben ez a kérdés már meg sem jelenik a szerb és magyar vezetők találkozóin.
A jelenlegi magyar vezető politikusok elfeledkeztek volna a vajdasági magyarokról? Hogyan is állunk akkor most a vajdasági magyar nemzeti közösség védelmével? Működik-e a Vegyes Bizottság, vagy nem?

Újvidék, 2015. február 21.
                                                                                                                                           BOZÓKI Antal


[1] Miklós Hajnalka, Virág Árpád: Történelmi maximumon a magyar–szerb kapcsolatok. Magyar Szó, 2015. január 15., 1. és 4. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2584/kozelet_politika/120698/T%C3%B6rt%C3%A9nelmi-maximumon-a-magyar%E2%80%93szerb-kapcsolatok.htm
[2] „Rég nem voltak ilyen jók a magyar-szerb kapcsolatok”. Magyar Szó, 2015. február 12., 1. és 3. oldal.
[3] Még sosem volt ilyen jó a magyar-szerb együttműködés. http://mno.hu/belfold/meg-sosem-volt-ilyen-jo-a-magyar-szerb-egyuttmukodes-1272346
[4] Lásd a 2-es alatti írásban.
[5] A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján. Magyar Szó, 2015. február 17., 7. o. és/vagy http://www.magyarszo.com/hu/2618/velemeny_allaspont/122374/A-f%C3%BClem%C3%BCle-%C3%A9neke.htm
[6] Sáfrány Attila: A fülemüle éneke. Magyar Szó, 2015. február 17., 7. o.
[7] Szerbiai és Montenegró Hivatalos Lapja – Nemzetközi Szerződések, 14/2004. szám. Lásd a Magyar Nemzeti Tanács honlapján  http://archiv.mnt.org.rs/689-Nemzetkozi-szerzodesek-ketoldalu-egyezmenyek
[8] Uo.
[9] Mihajlovits Klára: Megalakult a magyar-szerb kisebbségi vegyes bizottság. Magyar Szó, 2004. december 14., 1. és 2. o. A kapcsolatok rövid története. Kisebbségvédelem. http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/YU/hu/Bilateralis/pol_kapcs.htm?printable=true
[10] A kapcsolatok rövid története. Lásd a 9-es alatt.
[11] Magyarország kormánya. J/9399 számú beszámoló a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról. Érkezett: 2012. december 7. http://www.parlament.hu/irom39/09399/09399.pdf
[12] A vegyes bizottság megújult magyar tagozatának alakuló ülése. http://www.magyarszerbmult.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése