2014. április 9., szerda

Április 9.

Erhard napja.
Germán eredetű német név. Elemeinek jelentése: becsület erős, merész.
1241 – A mongolok Batu kán vezetésével a leignitzi csatában megverték II. Henrik herceg német-lengyel seregét, majd 04. 11-én legyőzték IV. Bélát a Sajó melletti Muhinál.
1514 – Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett Magyarországon a török ellen.
1626 – Meghalt Sir Francis Bacon angol tudós, filozófus, író, államférfi.
1902 – Fiuméban megszületett Vén Emil Munkácsy-díjas festőművész, akinek származásával magyarázható képeinek mediterrán derűje, színvilágának tüzes ragyogása, például a „Halászfalu”, „Toulon”, „Picasso”, „Csendélet kerámiákkal”.
1908 – Pécsen megszületett Victor Vasarely (eredeti nevén: Vásárhelyi Győző) francia festőművész, az op-art atyja.
1926 – Budapesten megszületett Herskó János színész, forgatókönyvíró, rendező.
1933 – Neuilly-sur-Seine-ban megszületett Jean-Paul Belmondo francia színész (Cartouche, Borsalino, A profi).
1949 – Megszületett Usztics Mátyás színész, forgatókönyvíró, rendező.
1956 – Szentesen megszületett Gáspár Sándor színész.
1969 – A brit szuperszonikus repülőgép prototípusa a bristoli Filton repülőtéren emelkedett először a magasba.


1999. április 9., péntek
* Éjjel és hajnalban a NATO repülői 16. alkalommal bombázták Jugoszláviai területét. A támadás célpontja ezúttal Belgrád, Valjevo, Smederevo, Kragujevac és a Crni Vrh volt.
* Drezdában tanácskozást kezdette a hét vezető nyugati hatalom és Oroszország képviselője. Diplomáciai forrás szerint napirenden a Kosovói Nemzetközi Biztonsági Erő elnevezésű alakulat felállítása szerepelt.
* A Fehér Ház közvetítésre kérte fel a Kremlt a jugoszláviai konfliktusban – közölte a moszkvai Izvesztyija a Jevgenyíj Primakov orosz kormányfő és Al Gore amerikai alelnök telefonbeszélgetéséről szerzett értesülései alapján.
*  Oroszország „nem adhatja oda Jugoszláviát”, amelyet bizonyos erők igyekeznek megszállni és protektorátusukká tenni – jelentette ki Borisz Jelcin orosz elnök.
* A jugoszláv vezetés nem tekinti országát hadiállapotban lévőnek Magyarországgal, annak dacára sem, hogy Magyaroszág tagja a Jugoszlávia ellen támadást indított NATO-nak – jelentette ki Thürmer Gyula  a Slobodan Miloševićtyel március 9-én  folytatott belgrádi megbeszélését összegezve.
* Pál pátriárka azt üzente a szerb népnek, hogy „az igazság útján a végsőkig tartson ki ” és hangsúlyozta, hogy a békére minden népnek szüksége van Kosovóban. „Beszélgetni kell és tárgyalni, megőrizni az anyagi javakat és az embereket, nemzetiségüktől függetlenül” – hangoztatta a pátriárka.
* Slobodan Milošević  jugoszláv elnök fogadta Szpirosz Kiprianu ciprusi parlamenti elnököt. A találkozó után Kiprianu kijelentette, hogy „humanitárius küldetése sikertelen volt”. (Kiprianu a jugoszláv fogságban lévő három amerikai katona kiszabadítása érdekében próbált közvetíteni.)
* A belgrádi Večenje Novosti napilap akciót indított Grass úr, visszaküldjük önnek könyveit címen, válaszként Günter Grass nyilatkozatára, amellyel támogatta a NATO Jugoszláviai elleni agresszióját.
(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)


500 éve, 1514. április 9-én tört ki a magyar történelem legnagyobb parasztlázadása, a Dózsa-felkelés.
A jobbágysorból származó, 1442-ben született Bakócz Tamás szédületes pályát futott be, 1513-ban első és mindeddig utolsó magyarként még a pápaválasztás komoly esélyese is volt. Ellenfelei összefogása ettől az utolsó pillanatban megfosztotta, így Bakócz betegen és csalódottan, "csak" pápai legátusként tért haza, kezében a török elleni keresztes háborúra felhívó bullával.
A bulla kihirdetése után nagy tömeg sereglett össze Budán, a keresztes had parancsnokának 1514. április 24-én Dózsa György székely hadnagyot, köznemest tették meg. A táborokba egész tavasszal özönlöttek a bűnbocsánatban reménykedők, május közepén már 30 ezernél több paraszt állt fegyverben. Ellátásuk, élelmezésük nem volt megoldott, és a betakarítás közeledtével a nemesek erőszakkal igyekeztek elejét venni, hogy birtokaikról távozzanak a parasztok. Egyre gyakoribbak lettek az összetűzések, a keresztesek és a nemesek között kisebb csatára is sor került, május 23-án Apátfalvánál, másnap Nagylaknál.
Az összecsapások hírét véve Bakócz, aki már korábban betiltotta a toborzást, megtiltotta a hadjárat folytatását is. Ezzel csak olajat öntött a tűzre: a parasztok úgy érezték, az urak akadályozzák a török elleni harcot, sőt még a kilátásba helyezett bűnbocsánattól is meg akarják fosztani őket. Magyarországon akkor már rendkívül nagy társadalmi feszültségek halmozódtak fel, a jobbágyok elkeseredésének oka nemcsak a közvetlen elnyomás volt, hanem az is, hogy a nemesség igyekezett elzárni előttük a felemelkedés lehetőségét, megakadályozva mezővárosba költözésüket.
Dózsa serege nem oszlott fel, sőt a király és a szent kereszt nevében sorra foglalta el a városokat: Csanádot, Aradot, Világost, Lippát és Solymost, majd Temesvár ellen vonult. A főerőkkel Szapolyai János erdélyi vajda vette fel a küzdelmet, és július 15-én Temesvár alatt szétverte a parasztsereget. Dózsa vezértársaival együtt az ütközet elején fogságba esett, és néhány nap múlva kivégezték őket. Az alvezérek itt-ott még folytatták a harcot, de októberre a felkelést végleg elfojtották. A Dózsa-parasztháború után, 1517-ben született meg a nemesség előjogait megfogalmazó Werbőczy-féle Hármaskönyv, a Tripartitum, amely 1848-ig meghatározta a magyarországi szokásjogot. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
A képen Dózsa György

150 éve, 1864. április 9-én szabadalmaztatta Pierre Martin francia kohász acélgyártó kemencéjét, az úgynevezett Siemens-Martin-kemencét.
Az acélgyártás több évezredes múltra tekint vissza. Célja, hogy a vas egyes tulajdonságait, keménység, rugalmasság, hajlékonyság, szilárdság, hőállóság, savállóság, korróziómentesség javítsák. Kiinduló anyaga a nyersvas, amelyet megolvasztanak, a fölösleges kísérőelemeket kiégetik, ezután - az elvárt tulajdonságok kialakulását segítő - hasznos elemekkel ötvözik, majd a folyékony acélt kristályosítják.
A kohászat történetében forradalmi változást hozott a Siemens-Martin-féle eljárás, amelyet Pierre-Emil Martin francia mérnök szabadalmaztatott, a Siemens név a német Carl Wilhelm Siemens által kidolgozott tüzelési rendszerre utal.
Martin eredetileg a kavaró acélgyártáson akart javítani. A 18. század végétől ismert módszer szerint lángkemencében, hosszú vasrudakkal keverték az olvadt nyersvasat (innen az elnevezés), amely így újabb és újabb felületen érintkezett a fölötte elvezetett oxigéndús, kőszén elégetéséből származó füstgázzal, s kiégett belőle a szén, a szilícium és a mangán.
Martin teknő alakú kemencében olvasztotta meg a nyersvasat, majd gázlángot vezetett el a folyamatosan megújuló nyersvasfürdő fölött, hogy kiégesse a fölösleges kísérő elemeket. A megolvasztott nyersvas nem érintkezik közvetlenül az égő tüzelőanyaggal, csak az égésből származó forró lángokkal, amelyek a nyersvasat, ócskavasat és salakképző adalékot tartalmazó kemencetérre hatnak. Az acélt folyamatosan lehet csapolni.
A megfelelő hőmérséklet biztosítása céljából vásárolta meg Siemens váltakozó lángjárású, regeneratív tüzelési módszerének szabadalmát. A gyártási folyamat két lépcsőből áll: egy frissítő (oxidáló) és egy kikészítő (redukáló) szakaszból, ahol az oxidálódott vas visszaredukálását végzik.
Siemens-Martin módszerrel gyártott acélt először 1864-ben csapoltak, az első ilyen rendszerű acélművet 1868-ban állították fel Angliában. A magyar kohászat első Siemens–Martin-acélművét 1876-ban Resicán állították üzembe, Diósgyőrben 1879-ben csapoltak először Siemens-Martin kemencéből. Ózdon 1903-ban épült Martin-acélmű.
Az eljárás nagy előnye volt, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhattak, és igen változatos ötvözöttségű acélokat lehetett előállítani. A Martin-acélgyártás egy évszázadig uralta az acélkohászatot, de az oxigénes konverteres eljárások előretörése nyomán visszaszorult, napjainkra gyakorlatilag megszűnt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése