2014. március 12., szerda

Március 12.



Gergely napja.
A görög eredetű Grégoriosz név latin Gregorius formájának a Gregor rövidüléséből származik. Jelentése: éberen őrködő.
604 – Nagy Szent Gergely ünnepe. A tudósok, tanárok, tanulók, iskolák, valamint a zene védőszentje, s az ő nevére utalnak a gregorián énekek, bár ennek vitatott történelmi alapja. Járványok idején ma is az ő közbenjárásáért fohászkodnak.
1836 – Megszületett Paulay Ede színész, rendező, műfordító, szakíró, a Nemzeti Színház igazgatója.
1852 – Megjelent Harriet Beecher Stowe amerikai írónő regénye, a „Tamás bátya kunyhója, avagy a négerek élete Észak-Amerikai rabszolgatartó államaiban” és bestseller lett.
1891 – Budapesten megszületett Polányi Mihály kémikus, orvos, filozófus, thermodinamikai kutató.
1894 – Meghalt Paulay Ede színész, rendező, műfordító, szakíró, a Nemzeti Színház igazgatója.
1894 – Eladták az első üveg Coca-Cola üdítőitalt.
1901 – 5,2 millió dollárt adományozott New Yorknak az első közkönyvtár megépítésére a jótékonysági akcióiról híres Andrew Carnegie, az amerikai acélbirodalom megalapítója.
1911 – Megszületett Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
1934 – Megszületett Moldova György író.
1968 – Megszületett Malek Andrea színésznő, énekesnő.


20 éve, 1894.március 12-én Nemzeti Szalon néven képzőművészek és műpártolók egyesületet alapítottak Budapesten.
Az ország a millennium megünneplésre készült. Ennek keretében a Képzőművészeti Társulat is kiállítást rendezett, és közben a művészekben megfogalmazódott az igény egy klubra, afféle kaszinóra, ahol kiállításokat is rendezhetnek, zenés, irodalmi estélyeket, előadásokat tarthatnak.
A Nemzeti Szalon 973 rendes taggal, 14 alapító taggal alakult meg 1894. március 12-én, 8 művész műtermékkel váltotta meg alapító tagságát. A társaság elnökének megválasztották Zichy Jenő grófot, alelnökei is a kor neves festői voltak: Vastagh György és Margitay Tihamér. Ernst Lajos műgyűjtő, mecénás már 1894-ben alapítója, majd 1901-1909-ben ügyvezető igazgatója volt a Nemzeti Szalonnak. Az első színhely a József körűt 45. szám alatti ház első emeletén volt.
A szalont azzal a céllal hozták létre, "hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye". Az első kiállítást nem fogadta túl nagy érdeklődés, s ugyan továbbra is rendeztek kiállításokat, de főleg estélyeket, tánccal és más társas mulatságokkal egybekötve. A művészi kiállítások iránt közönyös volt a közönség.
1897-től a Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkára, az akkori Újvilág utcába költöztek át. Az Ernst vezette szalonban felpezsdült az élet, jelentős kiállításokat, köztük számos életmű-kiállítást szervezett (Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály, Madarász Viktor, Vaszary János). Miután elmozdították állásából, megalapította az első magyarországi magánmúzeumot, az Ernst Múzeum 1912-ben nyitotta meg kapuit.
A szalonban rendezték meg a Nyolcak két kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907-ben, valamint itt mutatkoztak be az olasz futuristák 1912-ben. A kiállítócsarnok 1907-től a belvárosi Erzsébet téren volt, az eredetileg Hauszmann Alajos tervezte Kioszk épületéből alakították ki 1906-ban, Vágó József és Vágó László tervei alapján.
A szalon kiállításpolitikája meglehetősen eklektikus volt, sem stílusban, sem tartalomban nem volt egységes. Sok új művészeti csoportosulásnak, szervezetnek - a képző- és iparművészeket tömörítő művészcsoport, a KÉVE, a nyolcak utódja, a KÚT vagy az impresszionistákat tömörítő MIÉNK - lett bemutatkozó helye, s különösen a két háború között rendeztek nagyon színvonalas kiállításokat. De jellemző volt egyfajta harc is a művészeti irányzatok között, a kiállítás lehetőségéért, a műcsarnoki kiállítók igyekeztek kiszorítani a szalonból a leghaladóbb törekvéseket.
1953-ban a Műcsarnokhoz csatolták, "államosították" a második világháborúban megrongálódott homlokzatú, ám belül sértetlen Nemzeti Szalont. 1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, melyen hosszú évek után először avantgárd és nonfigurativ művek is láthatóak voltak, és addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét.
Utolsó kiállításrendezési periódusában jelentős gyűjteményes tárlatokat is bemutatott, 1960-ban városszépítési indokokkal lebontották az épületet. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A képen: Az Erzsébet téri Kioszk eredeti, Hauszmann Alajos tervezte formájában. Az épületet 1960-ban lebontották, helyén ma park van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése