2014. február 21., péntek

Február 21.



Eleonóra napja.
Az arab Ellinor névből származik, melynek jelentése: Isten az én világosságom.
1999 – Nemzetközi Anyanyelvi Nap.
1440 – Kottaner Jánosné ellopta a Szent Koronát a visegrádi várból Erzsébet királyné megbízásából.
1893 – Megszületett Honthy Hanna színésznő, énekesnő.
1916 – Megkezdődött a verduni csata. A december közepéig tartó összecsapások közel 1 millió áldozatot követelnek.
1932 – Meghalt Gulácsy Lajos festőművész.
1933 – Megszületett Nagy Imre olimpiai bajnok öttusázó, vívó.
1937 – Skaugumban megszületett V. Harald norvég uralkodó V. Olav király és Märtha hercegnő gyermekeként.
1946 – Megszületett Alan Rickman angol születésű színész (Robin Hood, Harry Potter - Piton tanár úr).
1984 – Meghalt Mihail Alekszandrovics Solohov szovjet-orosz regényíró, elbeszélő, aki 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Fő műve a „Csendes Don” című regényeposz. Jelentős regénye még a „Feltört ugar” és az „Emberi sors”.
1989 – Meghalt Márai Sándor író, költő, újságíró (Egy polgár vallomásai).


Február 21. – Az anyanyelv nemzetközi napja
Február 21-ét 1999-ben nyilvánította az anyanyelv nemzetközi napjává az ENSZ, s 2000-ben ünnepelték először. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Tiltakozásul a bangladesi diákok február 21-én az utcára vonultak, a rendőrség ötöt megölt közülük.
A globalizáció következtében rohamosan növekszik a kis nyelvekre leselkedő veszély. Az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete (UNESCO) szerint a kihalás veszélye fenyegeti ebben az évszázadban a világon beszélt hatezer nyelvnek több mint a felét, miközben feltartóztathatatlanul hódít az angol mint világnyelv. Ahhoz, hogy egy nyelv önállóan élhessen, néhány százezer ember kell, bizonyos lélekszám alatt a nyelv elhalásának folyamata feltartóztathatatlan - manapság feltételezések szerint körülbelül kéthetente tűnik el egy nyelv a világon.

A magyar nyelv az uráli nyelvrokonság révén mintegy 3000 éve önállósult. A XI. századtól szokás a folyamatos magyar írásbeliséget számítani, bár Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv. Jelenleg a magyar anyanyelvűek számát a világon 14-15 millió körülire becsülik. Anyanyelvünkben egymillióra tehető a szavak száma, ám ebből még a Magyar Értelmező Kéziszótár is csupán 70 ezret tartalmaz. A nyelvek szókészletét nem véletlenül nevezik szókincsnek, az egyén és társadalom fejlettségének mutatója az, hogy mennyit birtokol ebből a kincsből.
A magyart - a herderi jóslat ellenére - nem fenyegeti ez eltűnés veszélye, sőt 2004 májusától, hazánk EU-csatlakozásától az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike a magyar. Az anyanyelv használata uniós állampolgári jog, a kulturális sokszínűség biztosítéka. Ez a jog különösen fontos, mivel a felmérések szerint az Unió polgárainak többsége kizárólag az anyanyelvét beszéli. Az EU egyik célkitűzése, hogy az anyanyelven kívül két idegen nyelv tudását is birtokoljuk.
Európában egyedülálló intézményként Magyarországon, 2008. április 23-án a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmon, a nyelvújító Kazinczy Ferenc gyümölcsöskertjének helyén felavatták a Magyar Nyelv Múzeumát, amelyben állandó kiállítás mutatja be anyanyelvünk múltját, jelenét és reményteljes jövőjét korszerű hang- és látványelemek kíséretében. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum


70 éve, 1944. február 21-én Párizsban a németek francia ellenállókat végeztek ki, köztük a magyar Békés Glass (Glasz) Imrét, Boczor Józsefet és Elek Tamást.
1943-ban már szinte nem volt olyan megszállt ország, ahol ne fejtettek volna ki fegyveres ellenállást a német megszállókkal szemben. Tényleges partizánháború folyt a Szovjetunióban, Jugoszláviában és Franciaországban, de Görögország, Olaszország, Lengyelország, Bulgária és Albánia területén is voltak szervezett partizán-hadműveletek. Kisebb csoportok szinte mindenütt harcoltak a németek ellen Norvégiától Magyarországig, Romániától Belgiumig. A francia ellenállási mozgalom legnagyobb eredménye Párizs felszabadítása volt.
Franciaországban több különböző politikai felfogású csoport harcolt a német megszállás és a kollaboráns francia kormány ellen, egy részük De Gaulle-t támogatta, másik részük pedig a Francia Kommunista Pártot. Többségük külföldi menekült volt, akik különféle fegyveres akciókban vettek részt. Ilyen volt az a vasútrongáló osztag is, amelyet Boczor József vezetett, és amelynek tagja volt Elek Tamás és Békés Glasz Imre is. Nyolc robbantást hajtottak végre, ezek közt a legjelentősebb a Marne-folyó partján fekvő városkát, Chateau-Thicrryt és Párizst összekötő vasútvonal felrobbantása volt. Ennek az akciónak igen sok náci esett áldozatul.
A Gestapo egyre nagyobb erőket vetett be elfogásukra, s az ellenük indított hajtóvadászat végül sikerrel zárult. 1943 novemberében a Gestapo elfogott egy 23 tagú partizánosztagot, amelyben három magyar is harcolt. A partizánokat 1944. február 18-án halálra ítélték, majd 21-én a párizsi Mont Valérien erődben kivégezték, köztük Békés Glass (Glasz) Imrét, Boczor Józsefet és Elek Tamást.
Az ellenállás történetének egyik leghíresebb emléke kötődik a csoporthoz, a "vörös plakát", a náci propaganda terméke. Az elfogott és megkínzott partizánok fényképét, vérvörös keretbe foglalt plakáton, elrettentő példaként kiragasztották egész Franciaországban. De a párizsiak válaszul, éjszakánként piros virágokat helyeztek a plakátok alá, és odaírták: "Franciaországért haltak meg!" A csoportot a Louis Aragon verse, majd az ebből készült Léo Ferré dala tette halhatatlanná. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése