2014. január 17., péntek

Január 17.



Antal napja.
A római Antónius nemzetségnév rövidítéséből származik az Antal férfinév. Jelentése valószínűleg: herceg, fejedelem, elöljáró 
395 – I. (Nagy) Theodosius halála után a Római Birodalom végérvényesen kettészakadt. Theodosius, az utolsó összrómai császár, miután meghódította az egész birodalmat, legutolsó rendelkezésével felosztotta két fia, Honorius és Arcadius között.
1468 – Meghalt Szkander bég (született 1403 v. 1405, eredeti neve: Kasztrióta György), aki albán hadvezér és nemzeti hős volt. Török hadifogságba került, ahol magas tisztségig vitte, majd egyesítette és sikeresen védte Albániát.
1634 – Meghalt Szenci Molnár Albert pap, egyházi író, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító. Ő készítette el az első magyar – latin szótárt.
1706 – Megszületett Benjamin Franklin író, tudós, a villámhárító feltalálója, államférfi, a Függetlenségi Nyilatkozat társszerzője és az amerikai szabadságharc résztvevője.
1773 – Cook kapitány áthajózott a Déli-sarkkörön, ő volt az első európai, aki idáig eljutott.
1775 – Megégettek 9 idős asszonyt, mint boszorkányt Lengyelországban, mert nekik tulajdonították a rossz termést.
1822 – Megszületett Anne Bronte angol írónő, költő, akinek legismertebb regényei az 1847-ben írt: Agnes Grey, és A Wildfell Hall-i bérlő. Nővérei, Emily és Charlotte Bronte, szintén írónők voltak.
1894 – Megszületett Szőnyi István Kossuth-díjas festő és grafikus, a posztnagybányai iskola vezető művésze (Zebegényi est).
1897 – Budapesten 69 éves korában meghalt Vajda János költő, publicista, az első szimbolista, akit Ady Endre „szent elődjé”-nek tekintett. Verseiből: „Gina emléke”, „Húsz év múlva”, „A vaáli erdőben”, „Nádas tavon”.
 

1899 – Megszületett Al Capone legendás amerikai gengszter, szeszcsempész.



25 éve, 1989. január 17-én járult hozzá a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága az 1982-ben betiltott Szolidaritás szakszervezet működésének újra engedélyezéséhez.
Lengyelországban az 1980-as év folyamán a romló életszínvonal, az ellátási nehézségek miatt egyre nagyobb lett az elégedetlenség a fennálló politikai rendszerrel, az állampárt szerepét betöltő Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) politikájával szemben. Nyáron sztrájkba léptek a gdanski hajógyár munkásai, a vezetésnek nem maradt más választása, mint hogy engedélyezze a Lech Walesa vezette Szolidaritás, a vasfüggöny mögötti első szabad szakszervezet megalakulását. A csakhamar tízmilliós tagságúra duzzadt Szolidaritás sztrájkokkal igyekezett a kormányt tárgyalásra kényszeríteni, a LEMP bázisa lényegében a hadseregre és az erőszakszervezetekre szorult vissza. A párt élére 1981 elején a középutasnak számító Wojciech Jaruzelski tábornok került, akinek helyzetét nehezítette a LEMP szovjet támogatást élvező radikális balszárnya, amely leszámolást sürgetett. Jaruzelski végül szovjet nyomásra és a szovjet katonai beavatkozást elkerülendő a hadiállapot bevezetése mellett döntött. 
1981. december 13-án katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, a közlekedést, a távközlést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket, a stratégiai fontosságú üzemeket. Kijárási tilalmat rendeltek el, a határokat lezárták, a postai leveleket cenzúrázták, a sajtó tevékenységét felfüggesztették. Az intézményeket katonai komisszárok lepték el, a műveletekben 70 ezer katona és 30 ezer belügyi funkcionárius vett részt. Tízezreket internáltak, köztük Walesát is, a tiltakozó megmozdulásokat elfojtották, Sziléziában kilenc bányász életét oltotta ki egy sortűz. 
A Szolidaritás föld alá kényszerült, a lengyel társadalom többsége passzív ellenállásba kezdett, ebben élvezték a lengyel pápa, II. János Pál támogatását is. A szorítás idővel enyhült, a hadiállapotot 1983 elején felfüggesztették, nyáron feloldották, Walesát is szabadon bocsátották.
A megrokkant rendszer többé nem nyerte vissza erejét. Az 1988 augusztusában ismét fellángolt sztrájkhullám hatására kerekasztal- tárgyalások kezdődtek a jogilag még mindig illegális Szolidaritás vezetői és az állampárt képviselői között. A Szolidaritást 1989. január 17-én újból törvényesítették, a Szolidaritás Független Önálló Szakszervezet, gdanski székhellyel 1989. április 17-én kezdte meg hivatalosan működését. A kerekasztal-tárgyalásokon állapodtak meg a szabad választások megrendezéséről, amelyen 1989. június 4-én a Szolidaritás egy kivételével az összes szabadon elnyerhető mandátumot (a Szejmben 161-ből 161-et, a Szenátusban a 100-ból 99-et) megszerezte. Az államfői hivatalt ugyan – a kerekasztalnál született megállapodásnak megfelelően - Wojciech Jaruzelski tölthette be, de 1989. augusztus végén a Szolidaritás alakított koalíciós kormányt, új fejezetet nyitva Lengyelország történetében.
A témához ajánljuk a NAVA gyűjteményéből: A lengyel Szolidaritás szakszervezet: beszélgetés Nemes Gábor varsói tudósítóval című filmet http://nava.hu/adatlap/?id=00401_1989
MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése