Természetesen
nem hagy hidegen, amikor a Magyar Szó példányszámának alakulásáról
olvasok, hiszen a lap példányszámának csökkenése volt az egyik
állítólagos oka annak, hogy leváltottak. (A menesztésem utáni napokban derült ki, hogy éppenséggel növekedett a Magyar Szó példányszáma főszerkesztőségem utolsó öt hónapjában, de ez most mellékszál.)
A Magyar Nemzeti Tanács 2013. december 3-i ülésén elfogadták
a vajdasági magyar tájékoztatási stratégia idei évi végrehajtásáról
szóló beszámolót. A transzparens működésére olyannyira büszke MNT
honlapján ugyan nem találtam meg a szóban forgó dokumentumot, de mivel
az ülésről majd’ másfél újságoldalnyi cikkben
számolt be a nemzeti tanács napilapja, az olvasók értesülhettek olyan
részletekről is, hogy miként alakult a 2013-as év során a Magyar Szó
példányszáma.
„A Vajdasági Magyar Médiastratégia idei
végrehajtásáról szóló beszámoló a Magyar Szó Lapkiadó Kft.-vel indít.
Kiderül, hogy az eladási mutatók legalább 20 százalékos növelését célzó
program, elsősorban az alacsony példányszámú hétköznapi számok esetében,
továbbra sem hozta meg a várt eredményt. Időszakonként ugyan jelentős
pozitív kilengések is jellemzőek voltak, ugyanakkor az összesített
adatok értelmében az év tíz hónapjában a Magyar Szó értékesítése
nagyjából 6,5 százalékkal kisebb, mint tavaly ilyenkor” – írja a Magyar
Szó december 4-i cikkében.
A lapeladás csökkenő tendenciájáról
tanúskodik a Magyar Szó auditját végző ABC Srbija cégtől származó adat
is. Az egyes auditált médiumok példányszámára vonatkozó adatokat az ABC
Srbija előfizetéshez köti ugyan, ám nemrég az egyik kiadó internetes
oldalán nyilvánosságra hozta
más lapok példányszámának alakulását is, csak azért, hogy
eldicsekedhessen saját sikereivel. A cikkben egész konkrét adatok láttak
napvilágot a Magyar Szóra vonatkozóan is.
E szerint a havi átlagos eladott példányszám a következőképp alakult:
- február: 7947
- március: 7803
- április: 7503
- május: 7600
- június: 7264
- július: 6311
- augusztus: 7184.
Mármost gondolt egyet Varjú Márta főszerkesztő asszony, és a Magyar Szó december 7-i, hétvégi számában jól kioktatta Gerold László nyugalmazott egyetemi tanárt, aki a Pásztor István VMSZ-elnökkel készített, egy héttel korábban megjelent álinterjújának egyes állításaira reagált. (Mellesleg Varjú Márta ezzel a tettével vétett a sajtótörvény
57. szakaszának 4. bekezdése ellen, de ez most mellékszál.)
Dörgedelmében a főszerkesztő asszony ezt írja: „…a Magyar Szót el is
kell adni, a Magyar Szó meg kell, hogy feleljen – minden rossz ízű
utalás és mondat ellenére, amit Gerold refelxiójában olvashattunk – az
Olvasónak. És amíg ezt a Magyar Szó nem csökkenő, hanem stabil, sőt
emelkedő példányszámmal tudja megtenni, addig joggal követelheti meg az
alapvető tiszteletet még az olyan tökéletes suszertól is, mint Gerold
László.”
Ha elfogadjuk, hogy Varjú Márta nem csak
mint hipotetikus lehetőségről beszélt a Magyar Szó „nem csökkenő, hanem
stabil, sőt emelkedő” példányszámát említve – habár a mondatszerkezet
mást sugall –, akkor fölvetődik négy kérdés:
1. Ki hazudik: Varjú Márta, vagy az MNT által elfogadott beszámoló készítői és az ABC Srbija adatait idéző Color Press csoport?
2. Ki nézi hülyének a Magyar Szó
olvasóit és egyáltalán a közvéleményt: az MNT bólogató jánosai, akik
megszavaznak mindent, amikor föntről beintenek, függetlenül attól, hogy a
szintén általuk meghozott stratégia céljait meg se közelítik az
eredmények, vagy a Magyar Szó főszerkesztője, aki mellesleg annyira sem
tiszteli az olvasóit, hogy odafigyeljen a *rossz ízű, *refelxió és
*suszer szavak helyesírására?
3. Vajon milyen következtetést von le az
MNT mint alapító abból, hogy az általa kinevezett főszerkesztő vagy a
Magyar Szó által fizetett audit-céget idéző Color Press csoport és az
MNT által elfogadott beszámoló szerzői nem mondanak igazat?
4. Vajon mikor érik meg az MNT korifeusaiban a gondolat, hogy Varjú Márta szeretné kezdeményezni saját felmentését?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése