2013. december 29., vasárnap

(Más) napló 28.



AMI A NAPLÓBÓL KIMARADT
 Évzáró kisebbségügyi témák

Megkülönböztetés
            December folyamán több nem kormányzati szervezet és kormányon kívüli tisztségviselő is megerősítette azt az állításom, amit az európai intézményekben is elmondtam, miszerint „Szerbiában nem a kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj”.
Nevena Petrušić, szerbiai esélyegyenlőségi biztos december 10-e, az emberi jogok napja alkalmából készült írásos nyilatkozatában elmondta, hogy „Szerbia az utóbbi időben jelentős fejlődést ért az emberi jogok terén, de ezeket a jogokat naponta megsértik”. Azt is hangoztatta, hogy „a nemzeti kisebbségi közösségek tagjai a megkülönböztetés különböző formáinak vannak kitéve”.[1]                       
Vukašinović Éva, a kisebbségi jogokkal megbízott tartományi ombudsman-helyettes rámutatott, „a kisebbségi jogok érvényesítésénél általában az okoz problémát, hogy az eljáró szervek nem ismerik a törvényes előírásokat és előfordul az is, hogy nem akarják alkalmazni azokat”.[2]
            – Az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok területén kulcsfontosságú előírásokat nem alkalmaznak – hangzik a Kuća ljudskih prava i demokracije (Emberi jogok és a demokrácia háza) köré tömörölő nem kormányzati szervezetek dokumentumának egyik záradéka, amely az

Európai Bizottság (EB) Szerbia csatlakozási felkészüléséről szóló 2013 című jelentése alapján készült.[3]

            A dokumentum szerint „a tisztességes ítélkezésre való jogot veszélyezteti a vizsgálati fogság indokolatlanul hosszú ideje, amit Szerbiában büntetésként és nem a büntető eljárás hatékonysága biztosításának intézkedéseként élnek meg”.[4]

– Csaknem minden kisebbségi csoportnak szembe kell nézni a megkülönböztetéssel, az erőszakkal és a fenyegetésekkel” – nyilatkozta Mira Stojanović, a Građanska inicijativa (Polgári kezdeményezés) nevű szervezet programigazgatója a Danas c. belgrádi napilapnak.[5]  




Incidensek
Pásztor István, vajdasági képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke Pannon RTV-nek adott december 26-i interjú évértékelő részében kiemelte: Januárban még a magyar kisebbséget ért támadásokról és konfliktusokról kellett beszélni, azóta viszont „sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek talán kezelték ezt a helyzetet”.
            Az interjúról hírt adó portálokon[6] azonban említés sem történik arról, hogy Pásztor milyen „megoldásokat talált”.
Arra is felfigyeltek, hogy a kijelentés feltételes módban hangzott el. A „talán” szócska ugyanis arra utal, hogy „Pásztor maga sem biztos ebben”. Nem első alkalommal hangoztatta már, hogy „lényegében megszűntek a magyarellenes támadások”.[7]
Jó lenne mégis, ha ezekről a „megoldásokról” Pásztor értesítené a sérelmet szenvedőeket és a vajdasági magyar közösséget is. Ha csak nem arra gondolt, hogy 2012. október 25-étől, amikor Temerinben „kihelyezett ülést” tartott a Tartományi Biztonsági Tanács,[8] nem hozták nyilvánosságra a nemzeti alapú incidensekkel kapcsolatos adatokat. Vagy: Nincs adat, nincs incidens?

Kétnyelvűség
Az itteni magyar nyelvű lapok nem, vagy csak ritkán követik a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásával kapcsolatos eseményeket, nyilatkozatokat és még kevésbé foglalkoznak ezekkel.
Vesela Laloš, a Danas c. belgrádi napilap „Nemzeti kisebbségek Szerbiában” c. projektum keretében egész oldalas interjút készítet Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsmannal.[9] 
Kommentárt érdemel az interjúnak az a része, amelyben az önhibáján kívül a tartományi ombudsman székébe kerül Muškinja a kisebbségi jogok sérelmére vonatkozó panaszokról és a kétnyelvű oktatásról nyilatkozott.
– Bátorító a tény, hogy nem növekszik a nemzeti kisebbségi jogok sérelmére vonatkozó beadványok száma. A panaszok száma évről évre szinte azonos. A legtöbb a hivatalos nyelv- és íráshasználatra vonatkozik. A jogokat a jogszabályok nem ismerete és meg nem értése miatt sértik, amit valamilyen módon megerősít az a tény is, hogy az ajánlásokat éppen ezen a területen hajtják végre a legnagyobb százalékban.
A feszültségeket illetően, nem vagyok biztos abban, hogy most több van, mint a korábbi években. Ilyen benyomást többnyire a médiákban megjelent írásokból szerzünk, amelyeknek nagyobb felelősséget kellene tanúsítaniuk, amikor olyan eseményről tanúsítanak, mint amilyenek a gyilkosságok, verekedések, lopások és hasonlók[10] – olvasható az interjúban. 
Muškinja nyilatkozata, annak ellenére, hogy egyetlen számadott sem tartalmaz – mint ahogy Pásztor István nyilatkozata a Pannon RTV-nek sem –, ellentétben van a kétszeres elnök állításával, miszerint „sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek talán kezelték ezt a helyzetet”. Az ombudsman ez mellett még a sajtót is okolja a kialakult társadalmi helyzetért.
Az interjúban Muškinja megismétli korábbi álláspontját, miszerint „az oktatási rendszerben meg kellene változtatni a szerb nyelv tanulása iránti viszonyulást a kisebbségi osztályokban. A Tartományi Ombudsman kiáll a szerb és a kisebbségi nyelvű bilingvis (kétnyelvű – B. A.) oktatás bevezetése mellett, habár hivatalosan senki nem támogatott bennünket, pedig biztosak vagyunk abban, hogy sok az érdeklődő, különösen a vegyes házasságokból származó gyermekek esetében”[11] – nyilatkozta az ombudsman.
Muškinjának és Vukašinović Évának, az ombudsman helyettesének 2011-ben Temerinben már volt az oktatással kapcsolatban egy „teljesen elhibázott fellépése”,[12] amikor kétségbe vonták az önálló magyar iskola létjogosultságát.
Az anyanyelvű oktatás megszüntetése és a kétnyelvű oktatás bevezetése egyenes út lenne az asszimilációba. Ez egyébként ellentétben van még a szerb alkotmány 79(1) szakaszával (A sajátosság megőrzésére való jog) is, amely a nemzeti kisebbségek tagjai számára biztosítja az anyanyelvű oktatást. Ha az ombudsman ezt nem tudja, akkor az a baj, ha pedig tudja, akkor az.

Autonómia
Belgrádi hírek szerint hamarosan megalakul a koszovói szerb önkormányzatok közössége, már készül a statútuma. A Vajdaság Ma internetes hírportál ezzel kapcsolatban – december 21-én – körkérdést intézett az olvasóihoz, miszerint követendő cél lehetne-e ez a vajdasági magyarok számára?
            A kérdésre nyolc nap alatt 503 válasz érkezett. A megkérdezettek 71,2 százaléka igennel, 13,7 százaléka pedig nemmel válaszolt. Az olvasók 15,1 százaléka szerint „még nem tudni” hogy a koszovói példa követendő lehetne-e a vajdasági magyarok számára.
[13]
            Az igen szavazatok meggyőzően nagy száma arra utal, hogy a vajdasági magyarok igénylik a nagyobb fokú autonómiát és ugyan olyan jogokat követelnek maguknak, mint amilyenek a koszovói szerbeket megilletik.
Öt vajdasági magyar párt, a 2013. szeptember 27-én, Zentán megtartott tanácskozáson – amelyen, bár meghívást kapott, a VMSZ nem képviseltette magát – meggyőződését fejezte ki, hogy „autonómia nélkül a vajdasági magyarságnak nincsen esélye a túlélésre”. A pártok „elérkezettnek látják az időt arra, hogy újból benyújtsák követelésüket a vajdasági magyar perszonális és területi autonómia létrehozására. Ennek érdekében közös platformot dolgoznak ki, amelyet bemutatnak a magyar és a szerb kormánynak, valamint a széles közvéleménynek, a civil szervezeteknek” – olvasható a tanácskozásról kiadott közleményben.[14]
A közlemény elfogadását az elmúlt három hónapban azonban – ismereteim szerint – nem követte a konkrét követelések megfogalmazása. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény módosításaival kapcsolatos közvita jó alkalom volt arra, hogy a pártok elkészítsék és benyújtsák követeléseiket.

Közvita?
            Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének legutóbbi jegyzete[15] szerint a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának a szerb kormány által véglegesített javaslatába „a közvitában megfogalmazott javaslatok egyike sem került bele”.
            Az ominózus törvényjavaslatról valójában nem is volt közvita. A (szerb nyelvű) sajtóból csak arról értesülhettünk, hogy december 1-jén Versecen „közvitát nyitottak” a módosításokról, amelyen Nikola Selaković igazságügy-miniszter tartott bevezetőt.[16]
            Szomorú tény, hogy a törvénymódosítási vitában a magyar pártok – a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) kivételével – nem vettek részt. Ezt egyes pártvezetők azzal magyarázzák, hogy „a vita teljesen zártkörű” volt és csak „szigorúan meghívott személyek” vehettek részt. Ez azonban nem jelentette azt, és senki meg sem tiltotta, hogy bárki – országnak világnak – elmondja véleményét a javaslatról. Az MNT sem szervezett vitát a javaslatról, ami nem válik a testület becsületére, hiszen éppen rá vonatkozik. 
            Elfogadhatatlan Korhecz állítása is, miszerint „ez nem okozott túl nagy meglepetést, hiszen a törvénytervezetek nyilvános vitáját elsősorban azért szervezik meg, hogy az érdekeltek tudomást szerezzenek egy törvény tartalmáról, nem pedig azért, hogy a vitában részt vevők elképzeléseit beépítsék a javaslatba”.[17] A közvitának éppen ellenkező a célja, hogy a törvényjavaslat előszítői kikérjék a részvevők véleményét az egyes megoldásokról és beleépítsék a javaslatba, mielőtt a parlament elé terjesztik azt.
A törvényjavaslat most a szerb képviselőházban van. Ez azt jelenti, hogy még
nem túl késő. Még el lehetne juttatni a javaslatokat, követeléseket a szerb és a magyar kormányhoz, a képviselőházakhoz, az Európa Tanács (ET) és az Európai Parlament magyar képviselőihez, Kalmár Ferenchez, az ET jelentéstevőjéhez, és másokhoz. Lépni kellene. Nagy hiba lenne ugyanis ennek elmulasztása, mert tovább rontaná közösségünk helyzetét.

Újvidék, 2013. december 29.

Bozóki Antal


[1] Petrušić: Ljudska prava se krše [Megsértik az emberi jogokat]. Danas, 2013. 12. 11. 7.
[2] mh: A kisebbségi jogok sérülnek legtöbbször. Magyar Szó, 2013. december 11. 8.
[3] Lidija Valtner: Zakoni u Srbiji su ili neprecizni ili se ne poštuju [Szerbiában a törvények vagy nem precízek, vagy nem tarják tiszteletben azokat]. Danas, 2013. december 23. 2.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Pásztor: Le kellene zárni a „háborús állapotot”. Vajdaság Ma: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16506/Pasztor-Le-kellene-zarni-a-34haborus-allapotot34.html és Délhír: P. István: „Talán megoldódott a magyarellenes támadások kérdése”. http://www.delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/18628-p-istvan-qtalan-megoldodott-a-magyarellenes-tamadasok-kerdeseq
[7] Lásd a Délhír írását a 6-os jegyzetben.
[8] Góbor Béla: Csökkent a nemzeti indíttatású incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26. 1. 5.
[9] Vesela Laloš: Zalažemo se za bilingvalnu nastavu [A kétnyelvű oktatást szorgalmazzuk]. Danas, 2013. december 7. 13.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Csorba Béla: Zűrzavar a fejekben. Temerin, 2011. október 4. és Csorba Béla: Vukašinović Klemm Éva tartományi ombudsman helyettes részére. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 221. szám, 2011. október 5.
[15] Ifj. Dr. Korhecz Tamás: Karácsony a fogyasztás jegyében. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/149/Karacsony-a-fogyasztas-jegyeben-.html, 2013. december 28. [7:03]
[16] Beta: Zaštita nacionalnih prava veza za očuvanje mira [A nemzeti kisebbségek védelme, a béke megőrzésének köteléke]. Danas, 2013. december 2. 5
[17] Lásd a 15-ös jegyzetben idézett írásban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése