2013. május 18., szombat

A rehabilitáció és a VMSZ



Emlékezetes, hogy 2011 decemberében a szerb parlament elfogadta a rehabilitációs törvényt, amelyben a VMSZ közreműködésével módosultak a kárpótlási törvény Budapest által is kifogásolt passzusai.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) már akkor is mondta, nem jó, ha a rehabilitáció (a kollektív bűnösség elvének eltörlése és a kollektív bűnösség második világháborút követően bevezetett elvének áldozatul esettek felmentése) kapcsolódik a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvényhez. Nem volt ugyanis nehéz előre látni, mások is látták ezt a Vajdaságban, hogy a gyakorlatban a VMSZ által pártolt megoldás végeláthatatlan restitúciós eljárásokhoz vezethet. Másfél évvel a rehabilitációs és a restitúciós törvények elfogadása után megállapíthatjuk: vezet is.
Ezt a tényt, a minap a VMSZ parlamenti képviselője is elismerte. A legnagyobb baj az, hogy a szerb kormány nem ad közelebbi – a főleg az érintett magyarokra vonatkozó – adatokat a két törvény keveredéséből adódó un. bírósági rehabilitációs eljárások számáról és elhúzódásának okairól. Hogy leginkább magyarokról lehet szó, az abból is látszik, hogy Szabadkán a felsőbíróság előtt aránytalanul sok vagyon-visszaszármaztatással összefüggő rehabilitációs eljárás zajlik. Újvidéken viszont erre nincs is példa. A tendencia világos: húzódjon csak el az eljárás, valaki majd csak megunja. S az nem a szerb állam lesz.
Dicséretükre legyen mondva, Varga László a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője és társai most már kiköszörülnék a csorbát. Csakhogy a VMSZ versenypárti pozíciója, mondjuk ki, pártérdeke, nem enged meg semmilyen zajos fellépést.
A magyar érdek szempontjából, most a VMSZ most kemény reakciójára lenne szükség. Fel kellene tennie a lécet. Például úgy, hogy képviselői megfelelő politikai indoklással és felvezetéssel törvénymódosítást kezdeményeznének. De, nem ez történik. Varga egy TV interjúban elismerte, megkeresték ugyan a szerb illetékeseket, fogadókészség is van, de egyelőre nem indul törvénymódosítási eljárás.
– Az egyeztetési folyamat, mint ahogy más sem a koszovói kérdés miatt nem megy gyorsan – ismerte el Varga. Van-e valaki, aki nem tudja, hogy ebben az ütemben a változásra legfeljebb sohanapján kerülhet sor? Kivéve, ha Budapest most is felemeli a szavát. A probléma lényege: a versenypárt taktikázhat, de ha érdekvédelmet vállalt, már pedig a VMSZ ezt is hangoztatja, akkor a különben mindenkor kedvezőtlen körülmények között ki kell mondani mi a nemzeti közösség érdeke. Fel kell tenni a lécet. Ebben az esetben a politikai indoklással ellátott törvénymódosítási javaslat benyújtásával. Hiszen másfél év alatt bebizonyosodott: a vajdasági magyaroknak szemmel látható joghátrányt okozó törvény módosítása az egyetlen elvszerű megoldás. Egyelőre csak sopánkodni lehet.

Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 114. szám, 2013. május 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése