2011. november 3., csütörtök

AZ ÁRTATLANOK VÉDELMÉBEN


A délvidéki MPSZ közleménye a szerbiai restitúciós és rehabilitációs törvénnyel kapcsolatban!

A vagyon-visszaszármaztatásáról szóló törvénynek semmi köze nem lehet a
háborús bűntettekhez, vagy a rehabilitációs törvényhez. Ezen törvények
összezagyválása csupán politikai manipuláció, főként a magyar és a német
nemzetiségű emberekkel szemben. A cél nem más, mint a kollektív bűnösség
elvének átmentése, népek, nemzetek megbélyegzése, aminek leple alatt
véglegesítik az igazságtalan vagyonfosztást.

A Magyar Polgári Szövetség, a szerbiai "restitúciós törvény" elnevezés alatt
elhíresült diszkriminációs törvénnyel kapcsolatban már többször kifejezte
elítélő véleményét.

Öröm az ürömben, hogy a szerb kormány nem zárkózik el véglegesen attól, hogy
tovább tárgyaljon a megoldáskeresésről, annak érdekében, hogy enyhüljön e
szabályozás diszkriminatív kitételeinek a hatása, amelyek a kollektív
bűnösség emberi jogokat sértő elvét foganatosítanák és alkalmaznák,
elsősorban a Szerbiában élő magyar és német nemzetiségűeket megkárosítva.
Bár megvan a készség a párbeszédre, sajnos nincsen meg az akarat arra, hogy
teljesen megtisztítsák a törvényt.

Meglátásunk szerint, ennek a szerb állami "bátorságnak" alapját a Vajdasági
Magyar Szövetség is táplálja, hiszen nem áll ki amellett, hogy a törvényből
gyökerestől ki legyen irtva minden diszkrimináció, a magyarságot megbélyegző
minden mondat.

Pásztor Bálint, a Magyar Koalíció parlamenti képviselője a 2011-10-27-én
megjelent Magyar Szóban a következőket nyilatkozta: "- Abban állapodtunk
meg, hogy a restitúciós törvény alapján csak azok nem lesznek jogosultak a
kárpótlásra, akikről az állam be tudja bizonyítani, hogy a második
világháború során háborús bűncselekményeket követtek el valamelyik megszálló
erő tagjaként."

Varga László parlamenti képviselő, 2011-11-01-én ugyancsak a Magyar Szóban
elfogadóan nyilatkozik arról, hogy a törvényben megmarad a megfogalmazás,
miszerint "a megszálló erők tagjai nem jogosultak a
vagyon-visszaszármaztatásra".
Kérdezzük, kik ezek az emberek? Mindenki, akiket besorozott a magyar
katonaság? Lehetett ellent mondani?

Mindezt azért fogadja el a VMSZ, mert összekeverik a
vagyon-visszaszármaztatást a rehabilitáció kétes kimenetelével. Ez az
elmélet szerint, az emberek egy másik törvény, a rehabilitációs törvény
alapján felmenttethetik a családjukat (valószínűleg évekig tartó eljárások
során) a partizán bosszúszomjas katonai bíróság által meghozott - minden
szempontból semmis - ítéletek alól, ha eljárást indítanak ez ügyben. Mi ez,
ha nem újabb megbélyegzés, megszégyenítés és igazságtalanság?

Amennyiben a restitúciós és a rehabilitációs törvény a VMSZ-szel folytatott
egyezkedés alapján lesz hatályosítva, akkor sok ártatlan magyar áldozat
vagyona és becsülete veszik el véglegesen, hiszen a sorozatgyártásban
készített "bírósági" halálos ítéletek között nem kevés olyat találunk, amely
kimondja a vagyon elkobzását is. Ezen ítéletek megsemmisítését miért kell
kérvényezni?
Kizárnák a jogosultak köréből és megbélyegeznék azokat a személyeket, akik
"saját akaratukból" csatlakoztak a megszálló erőkhöz. Ki az, aki képes
bizonyítani, és milyen módon lehet bizonyítani, hogy valaki önként, vagy
kényszerből lett katona? Vajon a Jugoszláv polgárháború során hányan
öltöttek katonaruhát önkéntesen? Lehet ezt tudni?

Elfogadhatatlan, hogy bármilyen alapon összekössék a restitúciós törvényt a
háborús bűnökkel, mert ez nem más, mint a kollektív bűnösség elvének
érvényesítése, ami nem csak egyéneket, hanem az egész magyarságot is
megbélyegzi.

Senki sem felelhet tetteiért a vagyonával, amíg meg nem állapítják az
okozott anyagi kár nagyságát és a bíróság kártérítési kötelezettséget nem ró
ki. Azokat sem sújtották vagyonuk elkobzásával, akiket Nürnbergben, vagy
Hágában ítéltek el háborús bűnösként.

Tény az is, hogy a partizánok által kegyetlen módon, tervszerűen legyilkolt
ártatlan magyarok esetében a "bírósági" ítéletek jóval a kínzások és a
kivégzések után születtek meg, tehát semmisek. Vajon miért kell e
gaztettekről szóló ítéletek megsemmisítését kérelmezni? Már maga a
feltételezés is sértésnek számít, amellyel hatályosnak tekintik az akkori
ítéleteket. A Szerb állam kellene, hogy egy tollvonással eltörölje azoknak a
dokumentumoknak a hatályosságát.

A vajdasági magyarság rehabilitálását a kollektív bűnösség alól nem csak a
kettős mércével mérő Szerbia akarata és a VMSZ káros egyezkedése
akadályozza. Láthatjuk, hogy az Európai Unió is erkölcsi csődbe jutott,
azzal, hogy elfogadta a benesi dekrétumok újbóli beiktatását Szlovákiában.

Ugyanakkor, esetünkben külön köszönetet érdemel Magyarország a határozott és
hatékony kiállásáért. Bebizonyosodott, hogy lehet tenni, ha megvan az
akarat, de nem szabad félúton megállni, és nem szabad csak egyetlen
vajdasági párt véleménye alapján gondolkodni.

Javasoljuk az érintett polgároknak, hogy mindenképpen követeljék vissza a
vagyonukat, függetlenül attól, hogy hogyan alakul majd a jogszabályozás
ebben a tekintetben. Ha elutasító választ kapnak, akkor írott bizonyíték
kerül a kezükbe erről az igazságtalanságról, amelyre esetleg
fellebbezhetnek. Nem utolsó sorban, az is nagyon fontos lehetőség, hogy az
állami bizonyítási eljárás során előkerülhetnek a ma még elzárt dokumentumok
is. Ne adjuk fel!

A Magyar Polgári Szövetség szerint, az alábbi elveket kell alkalmazni a
szabályozások kidolgozása során:
1. A restitúciós törvény nem tartalmazhat megkülönböztetést semmilyen
alapon. A vagyon sérthetetlen.
2. A szerb állam nyilvánítsa ki a kollektív bűnösség elvének és az
1944/45-ben meghurcolt, kivégzett emberekkel szemben, igazságos és méltányos
eljárás nélkül meghozott ítéletek semmisségét.
3. A szerb állam mondja ki, hogy az 1944/45-ös megtorlás háborús bűn
volt, és kérjen bocsánatot az ártatlanul kivégzett, meghurcolt személyektől,
családjaiktól és kártalanítsa azokat.
4. Kivétel nélkül, minden dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni,
amelyek kapcsolatba hozhatóak az 1944/45-ös tömeggyilkosságokkal.
5. Ki kell vizsgálni minden háborús bűntettet, így a partizánok és a
bírák háborús bűntetteit is.
6. A háborús bűnök soha nem évülnek el és a felelősségre vonás alól
senki sem lehet kivételezett.

http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=512:a-delvideki-mpsz-koezlemenye-a-szerbiai-restitu, 2011. november 02. szerda, 18:57

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése