2011. szeptember 11., vasárnap

Szóvá teszem

Levél prof. Dr. Dr. Hc. DSC Szalma József akadémikusnak, a VMTT elnökének

Kedves József!

Késik a vagyon-visszaszármaztatás Szerbiában – állapítod meg joggal a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) Hírlevélében 2011. szeptember 1-jén közölt leveledben. Rámutatsz arra is, hogy „jó lenne, ha a vajdasági magyar politikum kissé jobban odafigyelne a dolgokra”. Ebben is teljesen igazad van: Minden magyar közéleti személyiségnek és politikai tényezőnek be kell kapcsolódni, különösen most, Szerbiai Európai Unós csatlakozásának közeledtével. Fontos törvények és intézkedések meghozatala van folyamatban, amelyek alapján aztán mély társadalmi változások is várhatók. Ezek hosszabb időre meghatározzák nemzeti kisebbségi létünket is.

A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) a korábbi években cselekvően részt vett a civil szervezek számos tevékenységében és szorosan együttműködött velük, amikor csak a vajdasági magyarok fontos kérdéseiről volt szó. Dr. Ribár Béla akadémikus, a VMTT időközben (2006. március 22-én) elhunyt elnöke, akit tiszteletből csak tanár úrnak neveztünk, egyik meghatározó személyisége volt ennek a tevékenységnek.

A Társaság – szerénynek is alig mondható – honlapján (http://www.vmtt.org.rs/MTN2010.html) a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken elnevezésű tudományos tanácskozás évenkénti megrendezésén kívül újabban sajnos nem található tájékoztató egyetlen más tevékenységről sem és – ismereteim szerint – jó ideje a civil szervezetek megmozdulásaiban sem vett részt. A honlapon azt sem látni, hogy az egyesületnek rövidebb, vagy hosszabb távú munkaprogramja lenne.
A VMTT – ismereteim szerint – nem vitatta meg Szerbiai Európai Uniós csatlakozásának a vajdasági magyarokat érintő kérdéseit. Fontos lett volna az is, ha a Társaság állást foglalt volna például a vagyon-visszaszármaztatási, vagyoni és erkölcsi kárpótlás, valamint a rehabilitálás kérdéseiben.
Nincs tudomásom arról sem, hogy a VMTT támogatta volna a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének (VMPE) a vajdasági magyar felsőoktatásért vívott küzdelmét, különösen az idén nyáron tett kezdeményezését, hogy a nemzetközi TEMPUS program keretében a vajdasági egyetemi karokon induljanak be a magyar csoportok, fejlődjön a magyar nyelvű oktatás. (Annak ellenére, hogy „a közép- és felsőfokú magyar oktatás fejlesztése” külön is szerepel a Társág célkitűzései között.) A VMTT álláspontjai ezekben a kérdésekben (is) fontos argumentumok lehettek volna.

A Társaság tudományos kiadványainak száma is sajnos megcsappant.
A VMTT 1999 és 2010 között kiadott 36 kötete közül az utóbbi öt évben összesen 11 jelent meg. Ezek közül is három a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken tanácskozás anyaga (2007, 2009, 2010), egy a délvidéki magyar szaknyelvvel (2006), egy pedig a délvidéki magyar tudományossággal foglalkozik (2007). Megjelent még az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról (2006) és a kettős állampolgárságról (2006) szóló, a Mály József életéről és művészetéről (2007), valamint egy pedagógus életpályájának szellemi hagyatékaiból, üzeneteiből készült (2008) könyv, az utolsó pedig a polgári jogi felelősség alapelveiről szóló kiadvány (2008).
Nem vitatom ezeknek a publikációknak a fontosságát, de hiányolom a vajdasági magyar közösség időszerű helyzetével kapcsolatos témák jelenlétét és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalást.

Mielőbb felül kellene vizsgálni azt is, hogy elegendő-e az évi egy tudományos tanácskozás megszervezése? Ez mellet magának a tanácskozásnak a tartalmáról is vitát kellene nyitni, a napirendre kerülő témák sokasága és természete miatt. Az eddigi – egynapos – tanácskozásokon ugyanis szinte mindenről volt szó, csak éppen (a témák sokasága és az idő rövidsége miatt) semmiről sem elegendő.

Ritka beszélgetéseinkben már megemlítettem neked (és a Társaság titkárának is) ezeket az észrevételeimet. A legutóbbi tisztújító közgyűléstől – a társadalom- és természettudományi alelnök megválasztásától – is az intenzívebb tevékenység beindulását vártam. Különösen a társadalomtudományok terén. Eddig azonban lényegi változást nem tapasztaltam.

A vajdasági magyar tudományosságot terheli az is, hogy – a VMTT mellett – 2008. május 10-én megalakult a Vajdasági Magyar Akadémia Tanács (VMAT), amelynek az elnöke Dr. Berényi János. Erről az egyesületről sem lehet elmondani, hogy túlságosan agilis, mivel évente egy elnökségi ülést és egy rendezvényt tart (http://vmat.rs/?page_id=43).
A két egyesület között megoszlik – az amúgy sem nagy létszámú (a VMAT szerint 186 tagot számláló) – magyar tudományos közösség. Ezért mielőbb megbeszéléseket kellene tartani az együttműködésről és a munkamegosztásról. Meg aztán talán az sem túl szabályos, hogy az egyik egyesület alelnöke a másik egyesületben elnökségi tag is.

Tisztelt elnök úr! Kedves Jóska!
Ezeken az állapotokon sürgősen változtatni kell! Mindannyiunk érdekében.
Ehhez kívánok neked sok erőt és egészséget.

Újvidék, 2011. szeptember 11.

Bozóki Antal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése