2017. július 23., vasárnap



A demokrácia, amikor a tehetségtelenek sokasága megválaszt néhány megvesztegethetőt.

Számos vezető tisztséget betöltő ember tragédiája abban van, hogy nem tudott idejében visszavonulni.
Harry S. Truman (1884. május 8.1972. december 26.) az Amerikai Egyesült Államok 34. alelnöke és 33. elnöke (1945–1953)

Legyél közeli a barátaiddal, de még közelebbi az ellenségeiddel.
Don Vito Corleone (1891. december 7. vagy sírkő szerint 1887. április 28.1955. július 29.) Született: Vito Andolini, kitalált szereplő Mario Puzo A Keresztapa című regényében és a belőle készült filmben.

A túlélésre vagyunk ítélve. Tehát, bűnösök vagyunk.
Aleksandar Čotrić

A tudás unalmas, a nem tudás sokkal érdekesebb. Amikor tudunk, mindannyian ugyanazt tudjuk, ha viszont nem tudunk, mindenki másként nem tud.
Duško Radović

A váltságból nem tudunk kikerülni egyedül. A túlélőnek kell kivinni bennünket!
Radoje Raonić

2017. július 22., szombat



Nem kell elfelejteni, hogy Zoran Đinđić, akkori miniszterelnök, még alig 15 évvel ezelőtt  kimondta: előfordult már, hogy valamely államnak van saját maffiája, de az soha nem, hogy a maffiának van saját állama.
Nataša B. Odalović: Šta Vučić zatiče po povratku [Mi talál Vučić a visszatértekor]. Danas, 2017. július 21. 9.
Danas, 2017. július 21. 9. 

TISZTELT HONFITÁRSAM! (MÁSODIK FELVONÁS)

Tisztelt Honfitársam! Tisztelt Orbán Viktor!


        Remélem, nem lepődik meg a megszólításon, hiszen megint levelet hozott a postás. Ön írta nekem.  Ismét szüksége van rám. Az első megkeresése óta egy év sem telt el, akkor ÍGY válaszoltam.
        Rögtön a levele elején tudatja, hogy már hét éve a magyar nemzet részévé váltam hivatalosan is. Ez nem csak gesztus, egy megkésett jóvátétel, hanem egy mindennapi cselekvés, hogy közösen alakíthassuk a sorsunkat.
        Ön már alakította az enyém azzal a cselekedetével, hogy Vučić mellé állt áprilisban a szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki magyarok miatt pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla.
        Nem hiszem, hogy nem ismeri az elnökünket. Elég régóta politizálnak mindketten. Ismernie kellene még abból az időből, amikor nekünk szendvicseket kínáltak, hogy kitartsunk a magyar határig. Meg az 1999-es tájékoztatási miniszteri hazugságairól. Akkor haltak meg a belgrádi televízióban az újságírók, mert nem szóltak nekik, hogy bombázzák az épületet. Meg már akkor hozott egy törvényt, ezzel befellegzett a sajtószabadságnak. Mindent megtett, hogy az ellenzéki sajtót ellehetetlenítse. Ezt most is folytatja. A róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét.
        Tudjuk mindketten, hogy a Szerb Radikális párt, melyben Vučić is politizált, magyarellenes volt. Ezért is döbbentem meg, amikor megláttam a választási szórólapokon a „mesterhármast”. A Vučić-Pásztor-Orbán triót. Majdnem olyan vicces, mint amikor Sláger Tibó és Bunyós Pityu együtt vigad Fásy Ádámmal.   Nem is tudom, van-e ilyen a világon, hogy egy kampányban az elnökjelölt szórólapján egy másik ország miniszterelnöke is látható… Mellette meg ott a szöveg:  „A mi jelöltünk Szerbia össz lakosának elnöke lesz.”  Bár ne lett volna… Az, hogy Szijjártó szerbül beszélt a belgrádi kampányrendezvényen dicséretes, de nem értem, hogy minek kellett? Mocskos dolog a politika. Mocskos volt a kampány is. Ön is részt vett benne.
        Azután ahogy illik, gratulált Vučićnak az elnökválasztáson elért magabiztos győzelméhez. Lehet, hogy csak nekem, aki itt élek tűntek undorítónak nyálas szavai. „Meggyőződésem, hogy a tegnapi kimagasló eredmény kormányfőként végzett munkájának egyértelmű elismerése. Az Ön vezetése alatt Szerbia a regionális stabilitás meghatározó szereplőjévé vált, és jelentős lépéseket tett az európai uniós tagság megszerzése felé, amelyhez hazánk továbbra is biztosítja a folyamatos politikai és szakmai támogatást.” Azután eljött személyesen is gratulálni a beiktatásakor. Ez az igazi barátság! Meg egy korábbi nyilatkozatában csupaszív, érző embernek nevezte kedves Ácót. Itt most két (vagy több) sor cifra káromkodás következik…
        Egyik hazámban is, meg a másik hazámban is sakk matt helyzet van. Nincs ellenfelük sem Önnek, sem Vučićnak. A hatalomhoz közel állók gazdagodnak itt is, ott is. Nekem egyikük sem beszéljen a demokráciáról, a sajtószabadságról. Beszéljünk inkább a megalázásokról, az iskolák megszüntetéséről, a kilátástalanságról, a munkanélküliségről, a fizetések csökkentéséről, a kizsákmányolásról, az elvándorlásról…
        Én nem kértem, hogy így álljon ki mellettem. Szándékosan vagy nem szándékosan, de rosszat tett nekünk. Tudom, hogy többször nyilatkozta, hogy milyen fontos a gazdasági, oktatási és kulturális fejlődésünk itt a Délvidéken, és hogy Magyarország és Szerbia együttműködése folyamatosan felfelé ível, de akkor is… Mit ígér nekünk itt a jövő? Semmi jót. Már régen beborult.
        Biztosan köszönik azok a vajdasági magyar emberek, akiknek jutott az 50 milliárdos gazdaságfejlesztési csomagból. Biztosan jó helyre került az ebből befolyt adó is a szerb kasszában. Köszönjük a beiskolázási segélyt is.

        Mit vár tőlem? A magyar állampolgártól? Azt írja, hogy cselekedjek. Szavazzak. Számít rám. Az anyaországiak szidnak, mint a bokrot, hogy mi beleszólásom van nekem az ottani politikai helyzetbe, az ő jövőjükbe, mikor nem is élek ott, nincs is valódi rálátásom a dolgokra… Ez nem úgy működik, hogy úgy üzletelünk az állampolgársággal, mint a piacon a kofák a krumplival. Köszönöm minden magyar politikai pártnak, aki megszavazta az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Köszönöm, hogy Magyarország miniszterelnöke megtisztel a bizalmával. Felnőtt vagyok, tudok dönteni. Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne küldjön levelet? Az adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is fordíthatja. 
Tisztelettel:
Egri Emma,
valahonnan a Vajdaságból 


2017. július 21., péntek



Az államban, amelyben mindenkit, aki elszánja magát, hogy bírálja az aktuális rezsimet, külföldi bérencnek, betegnek, bűnözőnek és hasonlónak neveznek, az egyszerű ember bátorsága hogy felálljon és küzdjön a puszta egzisztenciájáért és abban kitartson, az említett elnyomások és fenyegetések ellenére, mérhetetlenül értékes.

Snežana Ćongradin: Zatamnjeni štrajk [Elsőtétített sztrájk]. Danas, 2017. július 20. 9.

Megjelent...


Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, 
Budapest, 2017, 260
Danas, 2017. július 20. 7.